„... az embernek Fia nem azért jött [el
a földre], hogy néki
szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul [vagyis
váltságdíjul] sokakért, [és ezáltal sok embert
megmentsen]”
(Mát. 20,28)
Az apostol
így vall az Úr Jézusról és a váltság megtörténtéről. Ő az: „Aki
adta önmagát váltságul mindenekért (és mindenkiért), mint tanúbizonyság a maga idejében” (1 Tim. 2,6)
Ugyanis: „Senki sem válthatja meg atyjafiát (vagy
önmagát), nem adhat érte (vagy
magáért) váltságdíjat Istennek. Mert
olyan drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tennie róla (és abba
kell hagynia örökre)” (Zsolt. 49,8-9)
De Isten: „Gondoskodott népe megváltásáról, örökre
elrendelte szövetségét, szent és félelmes az ő neve” (Zsolt. 111,9)
„az ő akarata szentelt meg minket Jézus
Krisztus testének (szómato: teljes lényének) feláldozása által egyszer s mindenkorra” (Zsid.
10,10)
„És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért
(hamartia: céltévesztés, a cél ELVÉTÉSÉÉRT); de nemcsak a mienkért, hanem az egész
világért (vagyis az egész világ céltévesztéséért) is” (1 Ján. 2,2)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.