2012. június 16.

Ige Az erőszakos ima eredménye


 „És mikor Jerikóból (jelentése: hold városa, illatozó, illatos hely; illat helye; pálmák városa) [elindultak, és] távozának, nagy sokaság [nagy tömeg] követé őt.

És ímé, két vak, aki az út mellett ül vala, meghallván, hogy Jézus arra megy el, [így] kiált [hangosan kiált, rikolt, sikít, ordít] vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj [és segíts] rajtunk!   

A sokaság [a tömeg] pedig dorgálja vala [csitította, és rendreutasította] őket [és rájuk szólt], hogy hallgassanak [el; maradjanak csendben]; de azok annál jobban [és még hangosabban] kiáltanak [rikoltottak, sikítottak, és ordítottak] vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj [és segíts] rajtunk!

És megállván Jézus, megszólítá őket és monda: Mit akartok, hogy cselekedjem [mit tegyek] veletek?

Mondának néki: Azt, Uram, hogy megnyíljanak a mi szemeink [Uram! Szeretnénk újra látni].

Jézus pedig megszánván [megsajnálta] őket [megkönyörült; szánalomra gerjedt irántuk; megindult rajtuk], és illeté [vagyis megérintette] az ő szemeiket; és szemeik azonnal megnyíltak [azonnal visszanyerték látásukat; Attól a pillanattól újra láttak]; és követék őt. [vagyis Jézust, és csatlakoztak hozzá]” (Mát. 20,29-34)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.