„És mikor Jerikóból (jelentése: hold
városa, illatozó, illatos hely; illat helye; pálmák városa) [elindultak, és]
távozának, nagy sokaság [nagy tömeg] követé őt.
És ímé, két vak, aki az út
mellett ül vala, meghallván, hogy Jézus arra megy el, [így] kiált [hangosan kiált, rikolt, sikít, ordít]
vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj [és segíts] rajtunk!
A sokaság [a
tömeg] pedig dorgálja vala [csitította, és
rendreutasította] őket [és rájuk szólt], hogy hallgassanak [el;
maradjanak csendben]; de azok annál jobban [és még hangosabban] kiáltanak [rikoltottak,
sikítottak, és ordítottak] vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia,
könyörülj [és segíts] rajtunk!
És megállván Jézus, megszólítá
őket és monda: Mit akartok, hogy cselekedjem [mit tegyek] veletek?
Mondának néki: Azt, Uram, hogy
megnyíljanak a mi szemeink [Uram! Szeretnénk újra látni].
Jézus pedig megszánván [megsajnálta] őket [megkönyörült; szánalomra
gerjedt irántuk; megindult rajtuk], és illeté [vagyis megérintette] az ő szemeiket; és szemeik azonnal megnyíltak [azonnal
visszanyerték látásukat; Attól a
pillanattól újra láttak]; és
követék őt. [vagyis Jézust, és csatlakoztak hozzá]” (Mát. 20,29-34)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.