Ige: Az igazgyöngy

„Ismét hasonlatos a mennyeknek országa [az Egek Istenének királysága] a kereskedőhöz, aki [pompás, eszményi szép] igazgyöngyöket keres;

Aki találván egy [igen nagy értékű, és egy sokat érő] drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván, amije volt, megvevé azt” (Mát. 13,45-46)

És hogy ki az az igazgyöngy, akit keresni kell, arról így szól Ő maga: „Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt (és ne az ezüstöt); és a tudományt (a tudást) inkább, mint a választott aranyat (vagyis a színaranyat). Mert jobb (és értékesebb) a bölcsesség a drágagyöngyöknél (és az igazgyöngynél); és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek (és nem fogható hozzá semmiféle drágaság)” (Péld. 8,10-11)

„Mert jobb ennek megszerzése az ezüstnek megszerzésénél (mert több haszna van ennek, mint az ezüstnek), és a kiásott aranynál (és a színaranynál) ennek jövedelme (nagyobb). Drágább a fényes kárbunkulusoknál, és minden te gyönyörűségeid nem hasonlíthatók hozzá (Más fordítás: Drágább ez a gyöngynél, és semmi sem fogható hozzá, amiben kedved leled)” (Péld. 3,14-15)

„Színaranyért meg nem szerezhető (és nem lehet megvenni), ára ezüsttel meg nem fizethető (és nem lehet árát ezüstben kimérni). Nem mérhető össze (és nem fizethető meg) Ofir (jelentése: a gazdagság földje) aranyával, nem drága onixxal, sem zafírral. Nem ér fel vele az arany és gyémánt, aranyedényekért (és arany ékszerekért) be nem cserélhető. Korall és kristály említni sem való; a bölcsesség ára (és birtoklása) drágább a gyöngyöknél. Nem ér fel vele Kúsnak topáza, színarannyal sem mérhető össze (és színarannyal sem lehet megfizetni)” (Jób. 28,15-19)

„Ha (úgy) keresed azt, mint az ezüstöt, és mint az (elrejtett) kincseket (úgy) kutatod azt” (Péld. 2.4)

Pál apostol a mindenkori szentek számára azt kéri az Úrtól: „Hogy szívük felbátorodjék, összeforrva szeretetben, és eljussanak a teljes bizonyossághoz vezető ismeret egész gazdagságára: az Isten titkának, Krisztusnak ismeretére. Benne van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve” (Kol. 2,2-3)

 Mert: „Tőle [Belőle] vagytok [és származtok] pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lőn nékünk Istentől, [Isten rendeléséből]…” (1 Kor. 1,30)

Ezért így vall önmagáról az apostol: „De amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt (és páratlan nagyságáért): akiért mindent kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem, (és) hogy megismerjem Őt…” (Fil. 3,7-8.10)