Készítette: Bölcsesség Biblia
"Nagyon régen valahol született egy kismadár.
Amikor kikelt a tojásból, tágra nyílt szemmel nézte a világot, nem ismert semmit és senkit, mert egyedül volt a fészekben. Furcsa érzés kerítette hatalmába, akkor még nem tudta mi ez, csak később jött rá, hogy ennek a neve: magány.
Egyszer furcsa lények jöttek, magukkal vitték, és bezárták egy nagy, fényes kalitkába. Akkor börtönnek érezte, menekülni szeretett volna, de minden oldalról rácsok vették körül
Lassan megnyugodott, és rájött, nem is olyan rossz ez a hely. Biztonságban volt, kapott enni, nem kellett semmit csinálnia, csak üldögélni, és néha-néha énekével szórakoztatni az embereket, akik ezért szerették.
Már el is felejtette, milyen volt gyermekkorában. Egy napon amikor kalitkástól kitették a kertbe levegőzni, arra repült egy hozzá hasonló kismadár. Ez a kismadár csodálkozva nézte a kalitkát, mert számára az ismeretlen volt.
Szabadnak született, és szabadon is nőtt fel.
- Gyere velem! - kérte a szabad madár.
- Nem, köszönöm, jó itt nekem! - felelte majdnem gőgösen a kalitkából.
- Ahogy gondolod - felelte búsan a másik, és elrepült.
A kismadár elgondolkodott. Valami furcsa érzés vett rajta erőt. Rájött, hogy magányos, hiába vannak körülötte az őt szerető emberek.
Úrrá lett szívében a vágyódás, várta, mikor jön megint az a madárka, akivel olyan jól érezte magát, amit önmagának is félt bevallani.
Sok idő telt el a találkozásuk óta. A madárka pedig várta, várta a másikat.
Közeledett az ősz, de még melegek voltak a napok, így még mindig kitették a kertbe levegőzni.
Egy nap nagyot dobbant a szíve, nem tudta miért. Izgalom fogta el..... Felnézett az égre, és akkor meglátta őt, akit annyira várt, meglátta a másik madarat.
Ő leszállt mellé egy faágra.
- Végre, megtaláltalak! Annyi ideig kerestelek, mindig jöttem, néztem a kertet, de nem láttalak. Hiányoztál.
- Te is hiányoztál nekem, én is nagyon vártalak. Mindig néztem az eget, mikor látlak meg.
- Gyere velem, kérlek. Szeretlek.
Szeretlek. Ez a szó, oly kedvesen és őszintén hangzott. A madárka szíve hevesen dobogott, érezte, igazat mond a másik.
Elgondolkodott. Az emberek is szeretik, azt mondják legalábbis, vagy mégsem? Amikor azt mondták neki, hogy milyen kedves kis lény, és mennyire szeretik, nem érezte, amit most érez.
A gazdái bíztak benne, hogy nem repül el, így nem zárták be a kalitka ajtaját. A kismadár kinyitotta szárnyával, majd csak állt és nézte a rácsok nélküli világot.
Tett egy tétova lépést, és huss, kirepült, a társa mellé az ágra.
Nézte, nézte a hátrahagyott otthonát. Nem fogta el honvágy, biztonságban érezte magát a másik madár mellett.
Nem szóltak semmit, egyszerre keltek útra. Egyre magasabbra szálltak és a madárkát rég nem érzett érzés kerítette hatalmába.
Ez pedig a szabadság, a boldogság és az igaz szerelem érzése volt.
Eltűntek a látóhatár mögött, hogy megkeressék azt a helyet, ahol csak ők ketten élhetnek, boldogan, szeretetben..."
Jézus ott áll a kalitkád előtt, és a szíved ajtaján kopogtat ma is! Ő azért halt meg hogy te szabad lehess, hogy a fogvatartód hatalma megszűnjön az életed fölött, hogy a kalitka ajtajáról lehulljon a lakat. Már szabad vagy, csak el kell hinned! Higgy az Úr Jézusban, és megmenekülsz mind te, mind a családod!
Valld meg a száddal:
Hiszek benned Jézus, hiszem hogy Te vagy az élő Isten fia, Aki meghaltál az én bűneim miatt, Te magadra vetted az Én bűneim következményét! Én ma megbánok minden bűnömet, amelyet elkövettem valaha is! kérlek bocsáss meg nekem... Hiszem hogy feltámadtál a harmadik napon, legyőzvén a halált! Hiszem hogy tiéd minden hatalom mennyen, földön és föld alatt! Hiszem hogy a Te véred értem ontatott ki a Golgotán! Hiszem hogy a Te véred ma is megtisztít mindentől ami elválaszt Istentől! Elfogadlak Megváltómnak, Szabadítómnak, Gyógyítómnak és Uramnak! Jöjj az életembe Uram, és állítsd helyre mindazt amit tönkre tett az ördög, és téged foglak szolgálni örökkön örökké! Köszönöm a kegyelmedet, legyen áldott a neved, az Úr Jézus Krisztus nevében! Ámen!
És most lépj ki a börtönödből, és kezdj el szállni!!!!!!! HalleluJah
Amikor kikelt a tojásból, tágra nyílt szemmel nézte a világot, nem ismert semmit és senkit, mert egyedül volt a fészekben. Furcsa érzés kerítette hatalmába, akkor még nem tudta mi ez, csak később jött rá, hogy ennek a neve: magány.
Egyszer furcsa lények jöttek, magukkal vitték, és bezárták egy nagy, fényes kalitkába. Akkor börtönnek érezte, menekülni szeretett volna, de minden oldalról rácsok vették körül
Lassan megnyugodott, és rájött, nem is olyan rossz ez a hely. Biztonságban volt, kapott enni, nem kellett semmit csinálnia, csak üldögélni, és néha-néha énekével szórakoztatni az embereket, akik ezért szerették.
Már el is felejtette, milyen volt gyermekkorában. Egy napon amikor kalitkástól kitették a kertbe levegőzni, arra repült egy hozzá hasonló kismadár. Ez a kismadár csodálkozva nézte a kalitkát, mert számára az ismeretlen volt.
Szabadnak született, és szabadon is nőtt fel.
- Gyere velem! - kérte a szabad madár.
- Nem, köszönöm, jó itt nekem! - felelte majdnem gőgösen a kalitkából.
- Ahogy gondolod - felelte búsan a másik, és elrepült.
A kismadár elgondolkodott. Valami furcsa érzés vett rajta erőt. Rájött, hogy magányos, hiába vannak körülötte az őt szerető emberek.
Úrrá lett szívében a vágyódás, várta, mikor jön megint az a madárka, akivel olyan jól érezte magát, amit önmagának is félt bevallani.
Sok idő telt el a találkozásuk óta. A madárka pedig várta, várta a másikat.
Közeledett az ősz, de még melegek voltak a napok, így még mindig kitették a kertbe levegőzni.
Egy nap nagyot dobbant a szíve, nem tudta miért. Izgalom fogta el..... Felnézett az égre, és akkor meglátta őt, akit annyira várt, meglátta a másik madarat.
Ő leszállt mellé egy faágra.
- Végre, megtaláltalak! Annyi ideig kerestelek, mindig jöttem, néztem a kertet, de nem láttalak. Hiányoztál.
- Te is hiányoztál nekem, én is nagyon vártalak. Mindig néztem az eget, mikor látlak meg.
- Gyere velem, kérlek. Szeretlek.
Szeretlek. Ez a szó, oly kedvesen és őszintén hangzott. A madárka szíve hevesen dobogott, érezte, igazat mond a másik.
Elgondolkodott. Az emberek is szeretik, azt mondják legalábbis, vagy mégsem? Amikor azt mondták neki, hogy milyen kedves kis lény, és mennyire szeretik, nem érezte, amit most érez.
A gazdái bíztak benne, hogy nem repül el, így nem zárták be a kalitka ajtaját. A kismadár kinyitotta szárnyával, majd csak állt és nézte a rácsok nélküli világot.
Tett egy tétova lépést, és huss, kirepült, a társa mellé az ágra.
Nézte, nézte a hátrahagyott otthonát. Nem fogta el honvágy, biztonságban érezte magát a másik madár mellett.
Nem szóltak semmit, egyszerre keltek útra. Egyre magasabbra szálltak és a madárkát rég nem érzett érzés kerítette hatalmába.
Ez pedig a szabadság, a boldogság és az igaz szerelem érzése volt.
Eltűntek a látóhatár mögött, hogy megkeressék azt a helyet, ahol csak ők ketten élhetnek, boldogan, szeretetben..."
Jézus ott áll a kalitkád előtt, és a szíved ajtaján kopogtat ma is! Ő azért halt meg hogy te szabad lehess, hogy a fogvatartód hatalma megszűnjön az életed fölött, hogy a kalitka ajtajáról lehulljon a lakat. Már szabad vagy, csak el kell hinned! Higgy az Úr Jézusban, és megmenekülsz mind te, mind a családod!
Valld meg a száddal:
Hiszek benned Jézus, hiszem hogy Te vagy az élő Isten fia, Aki meghaltál az én bűneim miatt, Te magadra vetted az Én bűneim következményét! Én ma megbánok minden bűnömet, amelyet elkövettem valaha is! kérlek bocsáss meg nekem... Hiszem hogy feltámadtál a harmadik napon, legyőzvén a halált! Hiszem hogy tiéd minden hatalom mennyen, földön és föld alatt! Hiszem hogy a Te véred értem ontatott ki a Golgotán! Hiszem hogy a Te véred ma is megtisztít mindentől ami elválaszt Istentől! Elfogadlak Megváltómnak, Szabadítómnak, Gyógyítómnak és Uramnak! Jöjj az életembe Uram, és állítsd helyre mindazt amit tönkre tett az ördög, és téged foglak szolgálni örökkön örökké! Köszönöm a kegyelmedet, legyen áldott a neved, az Úr Jézus Krisztus nevében! Ámen!
És most lépj ki a börtönödből, és kezdj el szállni!!!!!!! HalleluJah
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.