Láttál-e már elhamarkodott
beszédű embert? Több reményt fűzhetsz az ostobához, mint hozzá. (Péld 29,20)
Van, aki tudja, mit beszél, s
van, aki csak beszéli, amit tud. Akiknek eltompult a hallásuk, azok általában
könnyen beszélnek, fecsegnek, akkor is, ha nincs mondanivalójuk. Ez a
kiskorúság jele. Ők gyakran meg sem várják, hogy befejezze a másik, nekik
mindegy, mi a kérdése, kész válazaik vannak. Így aztán nem a valódi kérdésre
felelnek, csak beszélnek, amit tudnak. És beszélnek, kibeszélnek mindent.
Az érett korú keresztény
előbb igyekszik megérteni a problémát, világosan látni a kérdést, és utána
válaszol arra. Ha pedig nem tudja a választ, azt is bevallja, vagy kérdez.
Legfőképpen pedig az jellemzi, hogv Istent kéri, adjon szót a szájába, hogy
igaz, helyes beszéd hangozzék el, így lesz a szava „aranyalma
ezüsttányéron", helyén mondott ige (Péld 25,11).
Pál apostol az ilyen beszéd
ismérveit így sorolja fel: „jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra,
akik hallják." (Ef 4,29) Hasznos, szükséges, építő.
Akinek nincs füle a hallásra,
az könnyen, sokat, feleslegesen és ártó módon is beszél. Aki tud figyelni
másokra, az akkor szól, ha van mondanivalója, tud hallgatni, ha az a hasznos,
és semmiképpen nem fecsegi ki mások bizalmas közléseit, „...a más titkát ne
fedd föl..." (Péld 25,9) Semmiképpen nem mond olyat, ami bárkinek
árthatna.
A kiskorú kifárasztja a másik
embert a beszéddel. Az érett korú tudja erősíteni a megfáradtat a beszéddel
(Ézs 50,4).
http://velunkazisten.hu/kegyelem_harmatja/0902_Helyen_mondott_ige
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.