Tanácsoddal vezetsz engem, és
végül dicsőségedbe fogadsz" (Zsolt 73,24).
Napról napra, évről évre
hittel megbíztam Isten bölcsességében és szeretetében, és tudom, hogy nem
hiába. Soha nem tagadott meg tőlem semmi jó dolgot, amit megígért, és biztos
vagyok benne, hogy egyetlen szava sem volt hiába elhangzott szó.
Vezetésére hagyatkozom a
jövőben is, mert magamtól nem tudom, melyik úton járjak: válassza az Úr ki
számomra a nekem rendelt utat. Tanácsra és segítségre van szükségem, mivel
kötelességeim sokszor túl nehezek, vagy ütköznek egymással, és gyakran igen
bonyolult helyzetekbe is kerülök. Ezért az Urat keresem mint Főpapomat, és az Ő
világosságára és igazságára (úrimjára és tummimjára) nézek. A csalhatatlan és
tévedhetetlen Isten akaratát a magam elgondolása és barátaim tanácsa fölé
helyezem.
Dicső Uram, kérlek, Te vezess
továbbra is!
Nemsokára jön a vég: még
néhány esztendő, és el kell mennem ebből a világból, de az Atyához megyek. Az
én Uram ott lesz halálos ágyamnál. Ő fog várni a menny kapujánál: Ő vezet be a
dicsőség honába. Nem leszek idegen a mennyben: Istenem és Atyám befogad engem a
végtelen mennyei boldogságba.
Dicsőség legyen neked, Uram, aki
vezérelsz engem, odaát pedig dicsőségedbe fogadsz. Ámen!
C. H. Spurgeon "Isten
ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.