A születésétől
fogva vak embert – akit az Úr Jézus látóvá tett –vallatják a farizeusok: „Másodszor is szólíták azért az embert, aki
vak vala, és mondának néki: Adj dicsőséget az Istennek [vagyis mond meg az
igazat, vald meg a bűnödet, vald meg, hogy tévedtél]; mi tudjuk [(eidó oida): és tisztában vagyunk vele], hogy ez az ember bűnös [(hamartólosz):
bűnös, vagyis céltévesztésben van]* (Ján. 9,24)
*Istennek a bűnt
elkövető úgy tud dicsőséget adni, hogy megvallja bűnét, ahogy az Istennek
szentelt dolgokból ellopó Ákánnak kellett:
„Ekkor azt mondta Józsué (jəhušuʿa
jəhôšuʿa: jehósua, jósua = az Úr /
JHVH: Jahve / a szabadulás) Ákánnak (ʿáḵán: Ákán
= bajt okozó): Fiam, adj dicsőséget az
ÚRnak, Izráel Istenének! Tégy bűnvallást előtte, és mondd el, (náḡaḏ: és
valld meg) nekem, hogy mit tettél, ne titkolj el (káḥaḏ: és ne tagadj le) semmit
előttem” (Józs. 7,19).
És a figyelmeztetés: „Aki elfedezi (és takargatja) az ő vétkeit, nem lesz jó dolga (mert
annak nem lesz jó vége); aki pedig
megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer”
(Péld. 28,13).
De meg van írva, hogy: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő, hogy megbocsássa bűneinket és
megtisztítson minket minden hamisságtól (és minden gonoszságtól)” (1
Ján. 1,9)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.