RAGASZKODÁS

23 De fölkelt még azon az éjszakán, fogta két feleségét, két szolgálóját és tizenegy gyermekét, és átkelt a Jabbók-gázlónál. 24 Fogta és átküldte őket a patakon, és átküldte mindenét. 25 Jákób pedig ott maradt egyedül. Ekkor Valaki tusakodott vele egészen hajnalhasadtáig. 26

De látta, hogy nem bír vele, ezért megütötte a csípője forgócsontját, és kificamodott Jákób csípőjének forgócsontja a tusakodás közben. 27 Akkor ezt mondta Jákóbnak: Bocsáss el, mert hajnalodik! Ő azt felelte: Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz engem. 28 Ekkor megkérdezte tőle: Mi a neved? Ő így felelt: Jákób. 29 Erre azt mondta: Nem Jákób lesz ezután a neved, hanem Izráel, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.

30 Jákób ezt kérte: Mondd meg nekem a nevedet! De ő ezt mondta: Miért kérdezed a nevemet? És megáldotta őt. 31 Jákób Penúélnak nevezte el azt a helyet és ezt mondta: Bár láttam Istent színről színre, mégis életben maradtam. 32 Már sütött a nap, amikor átkelt Penúélnál, és sántított csípőjére. 1Móz 32,23-32.

                           RAGASZKODÁS

Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz engem. (1Móz 32,27)

Jákób szélhámos volt, elcsalta bátyjától, Ézsautól az elsőszülöttségi jogot. Megrögzött csaló volt, és gyakran kellett menekülőre fognia a dolgot. A bizonytalan jövő elé nézve Jákób most nekiindult a közelgő veszélynek, amely a haragos bátyja képében várt rá, akivel olyan rútul

cselekedett a múltban. Vajon megfizet Ézsau mindenért úgy, ahogy Jákób megérdemli?

Az 1Móz 33-ban olvasunk arról, hogy Isten munkálkodott Ézsau szívében. De Jákób életében is munkálkodott, lassanként megváltoztatva jellemét, az őt és családját ért bajok által. És a történetnek ezen a pontján Jákób nem adja fel. Miközben tusakodik az "emberrel" - akiről kiderül, hogy maga Isten - ragaszkodik hitéhez, és áldást kér magára. Valójában Jákób egész élete áldás volt, az Ábrahámtól kiinduló, generációkra szóló áldás-folyam része.

Mi is kaptunk már egy nagy áldást, a Jézus Krisztus által való üdvösség nagy áldását. Mégis, sokan nem fogadjuk el azt örömmel, és nem ragadjuk meg Isten kegyelmét. Pedig ha megtesszük, békességet nyerünk. Az életben semmi sem választhat el már minket Istentől. Ezután figyelmünket másokra irányíthatjuk, arra, hogyan oszthatnánk meg velük a hit áldását, segítve nekik felfedezni Krisztus világosságát az életükben.

Imádság: Békesség Istene, hálát adunk neked az életünk áldásáért, mely minden nap új meglepetésekkel tárulkozik fel előttünk. Ámen.

Hogyan mutathatjuk fel másoknak a Krisztustól kapott áldást?

Mark H. Anderson (Pennsylvania, USA)

www.csendespercek.hu