Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
4,5 Aki pedig nem fáradozik, hanem hisz abban, aki megigazítja az istentelent, annak a hite számít igazságnak.
4,6 Ahogyan Dávid is azt az embert mondja boldognak, akinek az Isten cselekedetek nélkül tulajdonít igazságot. (Róma)
4,6 Ahogyan Dávid is azt az embert mondja boldognak, akinek az Isten cselekedetek nélkül tulajdonít igazságot. (Róma)
4,5 De a tettei alapján senki nem lesz elfogadható Isten számára. Bíznia és hinnie kell Istenben, aki a bűnös embert a hite alapján fogadja el.
4,6 Ugyanerről beszélt már Dávid is, amikor boldognak mondja azt, akit Isten a tetteitől függetlenül, a hite alapján fogad el. (Róma – Egyszerű Fordítás)
Ha éveket töltünk a cselekedeteken alapuló teljesítménykényszer taposómalmában, akkor nagyon nehéz kiszállni. Életstílussá válik. Hatással van a gondolatainkra, döntéseinkre, és arra, hogyan látjuk a dolgokat. Egyszerűen függővé válunk, és csak akkor érezzük jól magunkat, ha jól teljesítünk, és emiatt önszántunkból hajlandók vagyunk elviselni egy nyomorult életet. Ez egy ördögi kör: próbálkozunk, majd elbukunk; keményebben próbálkozunk, újra elbukunk, és így tovább.
Isten nem akarja, hogy a cselekedeteken alapuló teljesítménykényszer taposómalmában legyünk. Azt akarja, hogy magunkkal kapcsolatban jó érzéseink legyenek, akár tökéletesen teljesítünk, akár nem. Nem akarja, hogy felfuvalkodjunk és telve legyünk büszkeséggel, de természetesen nem azért alkotott minket, hogy elutasítsuk magunkat. Itt jön be annak a felismerésnek a fontossága, hogy különbség van aközött akik vagyunk, és aközött, amit teszünk. Tudnunk kell szétválasztani a kettőt, és őszintén megvizsgálni őket. Ha gyengén teljesítünk, egyszerűen kifejezzük sajnálatunkat, és reméljük, legközelebb jobban sikerül. Dolgozhatunk azon, hogy jobbá tegyük a teljesítményünket, de nem hagyhatjuk, hogy az határozza meg az értékünket.
Köszönöm Istenem, hogy utat biztosítasz számomra, hogy kiszállhassak abból a taposómalomból, hogy állandóan megpróbálom elnyerni az elfogadásodat a cselekedeteimmel és a teljesítményemmel. Megállok abban az igazságban, hogy kegyelemből, hit által Te már teljesen elfogadtál, és megigazítottál. Ámen.
4,6 Ugyanerről beszélt már Dávid is, amikor boldognak mondja azt, akit Isten a tetteitől függetlenül, a hite alapján fogad el. (Róma – Egyszerű Fordítás)
Ha éveket töltünk a cselekedeteken alapuló teljesítménykényszer taposómalmában, akkor nagyon nehéz kiszállni. Életstílussá válik. Hatással van a gondolatainkra, döntéseinkre, és arra, hogyan látjuk a dolgokat. Egyszerűen függővé válunk, és csak akkor érezzük jól magunkat, ha jól teljesítünk, és emiatt önszántunkból hajlandók vagyunk elviselni egy nyomorult életet. Ez egy ördögi kör: próbálkozunk, majd elbukunk; keményebben próbálkozunk, újra elbukunk, és így tovább.
Isten nem akarja, hogy a cselekedeteken alapuló teljesítménykényszer taposómalmában legyünk. Azt akarja, hogy magunkkal kapcsolatban jó érzéseink legyenek, akár tökéletesen teljesítünk, akár nem. Nem akarja, hogy felfuvalkodjunk és telve legyünk büszkeséggel, de természetesen nem azért alkotott minket, hogy elutasítsuk magunkat. Itt jön be annak a felismerésnek a fontossága, hogy különbség van aközött akik vagyunk, és aközött, amit teszünk. Tudnunk kell szétválasztani a kettőt, és őszintén megvizsgálni őket. Ha gyengén teljesítünk, egyszerűen kifejezzük sajnálatunkat, és reméljük, legközelebb jobban sikerül. Dolgozhatunk azon, hogy jobbá tegyük a teljesítményünket, de nem hagyhatjuk, hogy az határozza meg az értékünket.
Köszönöm Istenem, hogy utat biztosítasz számomra, hogy kiszállhassak abból a taposómalomból, hogy állandóan megpróbálom elnyerni az elfogadásodat a cselekedeteimmel és a teljesítményemmel. Megállok abban az igazságban, hogy kegyelemből, hit által Te már teljesen elfogadtál, és megigazítottál. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.