Amikor kiderülnek a szív titkai

Vizsgálj meg, Istenem... Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat!" (Zsoltárok 139:23)

A jellemünk nem derül ki csupán tetteinkbõl, sokkal inkább a történésekre adott válaszaink által. A tetteket el lehet tervezni, a minket érõ hatásokra azonban akaratlanul, önkéntelen reagálunk. Ezek mutatnak meg egy villanásnyit abból, mi van valójában a szívünkben. Ezen a ponton belenézhetünk a szívünkbe, és kezdhetünk valamit azzal, amit ott találunk.

Ki az közülünk, aki szívesen beismeri, hogy idõnként kapzsi, kéjsóvár, uralkodni vágyó vagy bizonytalan? Vagy éppen neheztel azért, mert mások életén látja Isten áldásának bizonyítékait? Amikor a zsoltáros így imádkozott: Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat", ezzel meghívást adott Istennek arra, hogy olyan körülményeket teremtsen, amelyek felszínre hozzák, milyen szemét rejlik a tudatalattija mélyén, elrejtve mindenki szeme elõl - nem csak mások, de saját maga elõl is.

Pál azt írja a galatabeli hívõknek: gyermekeim, akiket újra meg újra fájdalmak között szülök meg, amíg kiformálódik bennetek a Krisztus" (Galata 4:19). Figyeld meg ezeket a szavakat: amíg [teljesen] kiformálódik bennetek a Krisztus." Ehhez újra érzékennyé tett lelkiismeret és új irányba haladó akarat kell.

Oliver Cromwell uralma idején az angol kormányzatnak nem volt elegendõ ezüstje a pénzveréshez. Cromwell elküldte az embereit, hogy a templomokban keressenek ezüstöt. A kiküldöttek azt jelentették, hogy csak a szentek szobraiban van ezüst. Cromwell ezt üzente vissza: Jó, akkor olvasszátok be a szenteket, és állítsátok õket forgalomba!"

Ezt kellene nekünk is tennünk, nem? Hagyni, hogy Isten megolvasszon, betöltsön Szellemével, és forgalomba helyezzen, hogy mások hasznára legyünk.

http://www.maiige.hu