"Az én ívemet helyezem a felhőkbe s ez lesz a jele a
szövetségnek közöttem és a föld között" (1Móz 9,13).
Isten azt akarja, hogy az emberek erkölcsi kapcsolatba
jussanak vele: ezzel a céllal kötött velük szövetséget. "Miért nem
szabadít meg engem Isten?" Már megszabadított, de én nem léptem vele
kapcsolatba. "Miért nem teszi Isten ezt vagy azt?" Már megtette, de
az a kérdés, szövetséget kötök-e én vele? Isten nagy áldásai befejezettek és
készek, de nem az enyémek addig, amíg nem lépek vele kapcsolatba az Ő
szövetsége alapján.
Megtestesült hitetlenség Isten jeleire várni. Azt jelenti,
hogy nincs benne hitem, arra várok, tegyen valamit azért, hogy hihessek. Nem
fogja megtenni, mert nem ez az alapja az Isten és ember közti kapcsolatnak. Az
embernek önmagából kell kilépnie Istennel kötött szövetségéért, mint ahogyan
Isten is kilépett magából az emberrel kötött szövetségében. Ez az Istenben való
hit kérdése - a legritkább dolog, mert mi csak saját érzéseinkben hiszünk. Nem
hiszek Istennek, ha csak a kezembe nem ad valamit, amiről tudom, hogy az enyém,
akkor aztán kimondom: "Most hiszek!" Ez nem hit. "Térjetek
énhozzám, hogy megtartassatok" (Ézs 45,22).
Amikor valóban szövetséget kötök Istennel, teljesen rábízom
magam és végleg elengedek mindent. Akkor már nem gondolok érdemre vagy emberi
hozzáadásra, hanem teljesen eláraszt annak a tudata, hogy egységre jutottam
Istennel, és ezt az egységet öröm és békesség ragyogja be.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c.
könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.