Kapcsolat.

 Ezek pedig kitartóan részt vettek az … imádkozásban…(ApCsel 2:42)

Egy kapcsolatról szeretnék bizonyságot tenni, mely soron következő tanításunk témáját és életfontosságú hívő magatartásformáját mutatja meg nekünk, az imádságot. Azt, ami tulajdonképpen összeköt és kapcsolatban tart minket Istennel, a mi Atyánkkal.

A Jakab leveléből hallottak tehát úgy is értendőek, hogy ha szenved valaki, vegye fel a kapcsolatot Istennel. Ha örül valaki, gyorsan keresse fel Őt, és ha beteg valaki, akkor ő, és az érte legtöbbet tenni akarók, sürgősen tegyék össze a kezüket és lépjenek kapcsolatba a Teremtő és Megváltó Úrral.

Tapasztalatainkat megvizsgálva, bizony szenvedéskor, örömben és betegség között, ez a megoldás, ez a „telefonálás” a sokadik helyre került, már ha egyáltalán van valakinél vonal. Hívunk ugyanis mindenkit. Szenvedésben és örömben a házastársat, a szülőt, a barátot, betegségben az orvost, vagy a mentőt, de valahogy a sok telefonálgatás között feledésbe merül az Urunkkal, Jézus Krisztussal való kapcsolatfelvétel.

         Pedig az az irigylésre méltó helyzet, mely az Apostolok Cselekedetei könyvéből ma újra hallható az ősgyülekezetről, ebből a kapcsolatfelvételből alakult ki. Mert – maradva a telefonálás mintájánál – ugyan, hiába van nekem előfizetésem, ha nem használom a készülékemet, nem fogok tudni semmit sem megkérdezni a távol élő rokonomtól. Hiába van szép gyülekezet, ha a közösség nem használja ki az imádság adta lehetőségeket, azaz nem tartja a kapcsolatot Istennel, az egész hiábavalóság. (Lovász Krisztián)