2012. október 20.

John Newton az időskorról (1725 – 1807)


Készítette: Kereszteny Hirek

“Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!” Fil. 1:21

Kedves Barátom!

Az egészségem felől érdeklődtél. Isten kegyelme által tökéletesen jól vagyok. Mindazonáltal, jóllehet egészséges vagyok, mégis egy olyan, egyre súlyosbodó betegségben szenvedek, amelyre nincsen gyógymód – és ez alatt az öregkort értem. És nagyon örülök annak, hogy ez egy halálos betegség, amelyből nem gyógyulok ki. Ugyanis nem akarnék folyton egy ilyen szegény, szerencsétlen világban élni, mint ez a mi világunk! Az ugyanis a Szentírásra alapozott reménységem, hogy dicsőséges örökség vár rám – egy olyan örökség, amely soha el nem múlik, tönkre nem megy, és meg nem fakul – és ezt a mennyben tartják fenn számomra!

Hetvenkettedik évemet taposom; már elég hosszú ideje élek. Megismertem valamennyit az élet gonosz dolgaiból – és sok jutott nekem az élet jó dolgaiból is. Tudom, hogy a világ mit tehet – és mit nem. Nem tudja sem megadni, sem elvenni Istennek azt a békességét, amely felülmúl minden értelmet; nem tudja megnyugtatni a sérült lelkiismeretet; és nem tud képessé tenni bennünket arra, hogy nyugalommal tudjunk szembenézni a halállal és az örökkévalósággal.

Ám van egy maradandó és túláradó megtapasztalásom afelől, hogy az evangélium az a “mindenre használható orvosság”, amely tökéletesen megfelel minden szükségünknek és bajunknak; egy “igen alkalmas segítség”, amikor minden más segítség csődöt mondott!

Maradok hű barátod:
John Newton

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.