„De akár nyomorgattatunk [elnyomást szenvedünk; szorongattatunk;
háborgattatunk, kínoztatunk, megpróbáltatást szenvedünk, zaklatnak, gyötörnek,
szorult helyzetbe jutunk], a ti vigasztalástokért és üdvösségetekért [vagyis: a bűnbocsánatért, megmenekülésetekért (rossztól, veszélytől,
ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből, mindenfajta problémából,
bajból).
Megszabadításotokért (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi
lényektől /démonoktól/. Oltalmazásotok, biztonságotok; állandóságotok;
jólétetek (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét azaz
egészségetekért); boldogságotok, és megtarttatásotokért] van az, mely
hathatós [működik hatékonyan és erőt ad] ugyanazon szenvedések [amit átéltek és megtapasztaltok] elviselésére [elhordozására,
a tehernek alatta maradására, türelmes, kitartó; várakozásra], amelyeket mi
is szenvedünk;
akár megvigasztaltatunk a ti
vigasztalástokért, és üdvösségekért van az És a mi reménységünk erős [szilárd; bizonyos] felőletek.
Tudván, hogy amiképpen
társaink vagytok [részt vállaltatok]
a szenvedésben [szorongattatás;
háborgattatás, megpróbáltatásban; zaklatásban], azonképpen a vigasztalásban [buzdítás és felbátorodásban] is” (2 Kor. 1,6-7)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.