Az elmúlt hetekben rengeteg
megválaszolatlan kérdés, szomorúság szakadt fel bennem, mert rádöbbentem:
mintha kifosztott lennék.
Az ördög azért jött, hogy lopjon,
öljön és pusztítson, Jézus pedig azért, hogy életünk legyen és bővelkedjünk.
Eszembe jutott egy család, akikkel
több, mint két hónapja találkoztam utoljára a gyülekezetben. Sírtam, annyira
hiányoztak testvéreim.
Az Úr népe szükségben van, mert
csendben – de nem nyomtalanul – kiesnek emberek, akik szolgálók, barátok, és
ezzel megsérül az a lánc, ami eltéphetetlennek, áttörhetetlennek készült. A
szeretet lánca, ami azért legyőzhetetlen, mert Isten lényéből fakad. Jézus
mondja:
„Arról ismeri meg mindenki, hogy az
én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok..” János 13:35.
Napokig töprengtem, vajon nem csupán
a saját érzelmeim játéka ez a teher? Nem csak az én egyéni harcom? Később
bizonyságtételeket, beszámolókat, próféciákat olvasva, hallgatva megerősödött
bennem a felismerés: az Eklézsia széleskörű problémája ez.
Ma délelőtt egy különös belső
késztetésre le kellett borulnom az Úr előtt. Könnyek között tettem homlokomat a
padlóra, mert ez a szó ismétlődött lelkem mélyén:
„SZÜKSÉGÁLLAPOT.”
Tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok
én senki, mégis az a benyomásom, hogy meg kell osztanom veletek. Nagy
lenyomások és vívódások után felvállaltam ezt az üzenetet:
Szellemi szükségállapotot hirdetek.
Meg kell állnunk, félre kell tennünk a megszokott, jól
bevált ceremóniákat, és Isten szívét kell keresnünk egyéni és közösségi szinten
is!
Szólítsuk meg azokat, akik
eltávolodtak, megkeseredtek, belefáradtak, bármi miatt! Tegyük félre az
önigazságunkat, és a gyakran, rosszul értelmezett teológiánkat! Teljünk meg
Szent Szellemmel és Igével! Engedjük Jézust szóhoz jutni és cselekedni! Annyi a
reményt vesztett keresztyén!
Amíg Krisztus Testének tagjai
egymást emésztik fel BELÜL, képtelenek a győztes hadjáratra KÍVÜL! Ha ellobban az Úr iránti első szeretet tüze, a
fénytelen füstölgésben nem megy a betakarítás, pedig érettek a mezők.
Figyelmetlenségünkben eloltjuk
egymás lángját…
Személyes dorgálást is kaptam az Úrtól, és tudom, hogy
elsősorban nekem szól az intés, rajtam is keresi a Szőlősgazda a termést.
„Annakokáért a lecsüggesztett
kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek fel!” Zsidók 12:12.
Nem könnyű elviselni, amikor Isten
ujja rám nehezedik, és megmutatja, nyomja azt a pontot, ahol változni,
változtatni kell. Amikor már csaknem nyögök bele, annyira fáj mindaz, amit a
Szent jelenlétében hiányosságnak látok, mert az Úr szembesít azzal, hogy míg
mások mulasztásait elemezgetem, magam is méltatlan vagyok, és egyes egyedül
Jézus Krisztusra nézve, az Ő tökéletes áldozatáért és hibátlan véréért nem
állít félre.
„A mi Istenünk megemésztő tűz!”
Istenfélelmet keres a Róla nevezettek szívében,
életvitelében!
Az
ördög szétdobálóként, felforgatóként jelenik meg a hívők között, hogy
békétlenséget, viszálykodásokat szítva szétzüllessze és sebezhetővé tegye a
nyájat. A negatív érzelmek hullámzása elsöpri az erősségeket! Némely gyülekezet
lelki élete a színfalak mögött, küzdelmekkel teli csatatérré vált.
Nem vagyunk már egy kissé
önelégültek? Pont úgy, ahogy Jézus mondja szomorúan:
„Azt mondod magadról: meggazdagodtam, és semmire
sincs szükségem, és nem veszed észre, hogy te vagy a vak, a nyavalyás és a
mezítelen?!” Jelenések 3:17.
Kint volt a nagy, kifeszített
vásznon januárban, a Sportkastélyban:
„Ha megalázza magát az én népem…
meggyógyítom országukat.”
Isten népe! Szenteld meg magad! A
Vőlegény az ajtó előtt áll!
(Visszacseng bennem, amit szellemben hallottam, amikor
leborultam.)
Hol van az a nép, amely az Én
nevemről neveztetik?
Akikben ott van és látható az Én
krisztusi természetem?
Tanuljátok meg Tőlem, hogy én szelíd
és alázatos szívű vagyok!
Az idő nagyon szorít. Népemet
megtisztítom, mint az izzó ércet, féltő szerelmem tüzében.
Az ítélet elkezdődött Isten Házán.
Guti Tünde
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.