Lelkemben láttam
egy megrázó képet. Elöntött a szánalom és az együttérzés, amikor átéreztem,
hogy mai generációk haláltusája tárult elém különös módon. Az Úr csodája, ha
néhány másodpercben megérthetünk és átvehetünk egy ránk bízott üzenetet.
Minden összedől
egyszer, ami nem Krisztusra épült. Egyetlen út van, ami az életre visz, ez
JÉZUS!
* * *
Egy ember
kapaszkodott a magasban egy ide-oda himbálódzó kötélen. Sápadt arcára kiült a
félelem, ahogy kétségbeesetten markolta azt a vékony szálat, amitől utolsó
esélyként megmenekülést várt.
Ekkor ismertem fel,
hogy egy óriási gyöngysor végén függ az életéért küzdve, mert elszakadt a
fonal.
Sorban potyogtak le
a gyöngyszemek, s ő rémülten fogódzkodott mindig a következőbe, hogy le ne
zuhanjon. Egyre csak fogytak a szebbnél szebb gömbök lehullva a mélybe hangos
csörrenéssel, összetörve a sötét szakadékban, s halálra dermedten nézte a
pusztulást.
SEMMIVÉ VÁLT A
VALÓSNAK HITT ÁBRÁND…
A végveszélybe
került ember homlokán verejtékcseppek jelentek meg, agya lázasan dolgozta fel
az ijesztő tényeket. Mindaz, amit évek nehéz munkájával összegyűjtött, mindaz,
amit jónak és szépnek hitt, mindaz, amiben gyönyörködött és megelégedettséggel
töltötte el, kárba veszett.
Már utánuk sem mert
nézni, csak az életét mentette újabb kapaszkodókat keresve, amit el is ért, de
néhány másodperc után az is leszakadt, és folytatódott a hajsza tovább.
A hosszú gyöngysor
dísze rohamosan fogyatkozott… Halálra váltan tudatosult a küzdelemben, hogy még
néhány gyöngyszem, és ennyi volt… Nincs semmi, ami megtartaná, amiben bízhatna
vagy biztonságot jelentene. Nincs semmije.
Már az utolsót is
elvesztette a füzér szemeiből, mind lezuhant, összetört. Kimerült izmai
összerándultak, felkészült, hogy itt a vég… S ekkor a zsinór végén meglátott
egy keresztet.
Maradék erejével, eltorzult arccal görcsösen megragadta, és
abban a pillanatban megmenekült. Valami köszönöm félét rebegett remegő ajka,
inkább csak a lelkét öntötték el a hálaérzet lágy hullámai.
Egyszeriben minden
olyan békés lett. Egy láthatatlan erő gyengéden felemelte. Szeretetteljes
hömpölygés járta át, mélységes nyugalom az Atya nyakában, Jézusba kapaszkodva
és a Szent Szellem áramlásában elmerülve.
Új élet kezdődött!
Minden engedelmessége, irgalmas cselekedete, önmaga és a világ feletti
győzelme, igazságban járása igazgyöngyöket fűzött élete fonalára.
Mostantól Isten
szüntelen hordozza, gyönyörködik benne, őrző szemei rajta vannak.
A kapaszkodó ember
én is lehetek, sőt bármelyikünk. Nem építhetünk hamis ábrándokra! A valóság
Krisztus! Ne cseréljük igazgyöngyeinket hamisakra!
A Sátán a
világosság angyalaként akarja megtéveszteni a választottakat! VIGYÁZZATOK!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.