Meglehetősen zaklatottan ébredtem ma.
Kint még sötét van, szirénazúgás hasítja át a fagyos csendet. Mint a hideg
borzongás, úgy fut át rajtam ijesztő álmom üzenete. Ez a messze szálló és
lassan elhalkuló mentőautó hang feleleveníti az éjszakai rémületet, ami a gyors
készülődésben és családom megmentése közben átjárt. Megpróbálom egészen röviden
összefoglalni.
Egy magas hegy tövében vitt az utam, poros
gyalogösvény volt, és a szélén egy kutya feküdt. Már félig betemette magát
földdel, amikor megszólalt:
- Így biztos kibírom
majd!
Álmunkban olyan képességekkel is
rendelkezünk, amiben a valóságban nem, tehát azonnal TUDTAM, hogy valami
szörnyű baj közeledik, és a következő pillanatban már láttam is, hogy egy
zöldesen habzó, örvénylő, savas folyó árad valahonnan, mindent megemésztve, ami
útjában áll. Lelkemben égető tűzként éreztem át a rettenetes halálfolyam
erejét.
Hirtelen otthon voltam, és a felettünk
magasló hegy egyre riasztóbb látványt nyújtott. Belül egyszerűen BIZONYOS
VOLTAM, hogy kitörés várható, mégpedig mindent elpusztító, maró áradat. A
másokat megmenteni akarás olyan erőt, bátorságot és gyorsaságot adott, hogy még
most is csodálkozom rajta. Azonnal pakolni kezdtem a legszükségesebbeket, és a
fiaimnak folyamatosan osztottam a tanácsokat, hogy csak nélkülözhetetlen holmit
tehetnek a táskájukba.
Ebben a felfordulásban mintha minden
szó a gondolat sebességével szikrázott volna, és olyan súllyal bírt, amitől
csodálkozó tekintetek ébredtek rá a valós VÉSZHELYZETRE.
Az utcán már kisebb csoport tanakodott,
hogy mitévők legyenek. Egy mosolygós hölgy nagy nyugalommal beszélt egy
dombról, 10-15 percnyi autóútra a kritikus helyszíntől, saját tulajdonát képező
biztonságot nyújtó lehetőségként. Megkérdeztem, hogy odamehetünk-e mi is a
családommal. Bólintott, és a szemébe nézve furcsa érzés töltött el – mintha
ismerném valahonnan -, de a lelkemben hangosan zakatolt:
- Siess!
Rohantam az enyéimhez, akik lassan
tettek-vettek. Idegeim pattanásig feszültek a felelősség terhe alatt, ezért
rájuk kiáltottam, megsürgetve őket:
- Tíz percetek van, hogy elkészüljetek az
indulásig!
Ekkor felébredtem. A szívem most is
kalapál, gondolataim össze-vissza zúgnak, de mindegyik egyetlen üzenet köré
illeszkedik:
Az idő vészesen fogy, ez a világ nagy
bajban van! Akik hiszünk a Jézus általi megmenekülésben, ott vár a domb. A
Golgota.
Nincs lehetőség terveket szőni,
listákat írni, csak néhány, az örökkévalóság szempontjából nélkülözhetetlen
értéket vihetünk magunkkal, mint pl. hit, remény, szeretet.
Nagy a sietség! Nem lehet bizonytalankodva
téblábolni, hanem kellő komolysággal, riasztó szózatként kell figyelmeztetnünk
szeretteinket, ismerőseinket és mindenkit arra, hogy az Úr napja eljön! A
világ, mint hatalmas hegy összeomlik. A benne felhalmozódott bűn, mocsok, méreg
megemészti a körülötte élőket.
Készüljünk! Siessünk! A Golgotán
biztonságot találunk Jézusnál! Ő a mi Kősziklánk, Megtartónk! Ő visz át
szeretett Atyja, Atyánk országába.
Az álom elején földdel
betemetkező, fekvő kutya számomra azt jelképezi, hogy mulandó, e földi dolgok
nem takarnak el a veszedelem elől.
Az idő közel. Vigyázzunk és
imádkozzunk, hogy az élet gondjai ne lopják el odaszánásunkat, ne tompítsák el
belső érzékeinket!
Jézus Krisztus nemsokára megérkezik az
övéiért, és utána olyan sötétség szakad az emberiségre, amit az antikrisztusi
megtévesztés és globális pusztulás jellemez. A figyelmeztetés nekünk szól:
- „Azért legyetek készen ti is!” Máté 24:44.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.