Egy parancsoláshoz szokott, önfejű férfi egy fontos
találkozóra igyekezett. Úgy döntött, hogy lerövidíti az utat, de rá kellett
jönnie, hogy teljesen eltévedt. Megkérdezte az utat a legelső személytől, akit
meglátott - egy kisgyerektől.
„Fiú, merre van Dover?" - kérdezte nyers hangon. „Nem
tudom" - felelt a gyerek kicsit feszélyezetten.
„Akkor hát - pattogott a férfi - milyen messze van
Brighton?"
„Azt sem tudom" - válaszolt a fiú.
„Van itt valaki a közelben, aki meg tudná mondani, merre
menjek?" - emelte fel hangját a férfi.
„Nem tudom" - vont vállat a fiú.
A férfi egyre mérgesebben kérdezősködött, ahogy a fiú
mindenre ugyanazt a választ adta. Végül elveszítette a türelmét, és rárivallt:
„Hát, nem sok mindent tudsz, igaz?"
Erre, most először, a fiú elmosolyodott. Felpillantott a
kanyargós ösvény végén álló házra, ahonnan hívogatóan integettek az esti
fények, és ahol kistestvérei játszottak az udvaron. A fiú így szólt: „Igaz...
De én nem tévedtem el!"
Sok mindent nem tudunk. De ha hiszünk Krisztusban, akkor nem
vagyunk elveszettek. Bár nem tudunk mindent, azért nem csüggedünk el, és nem
érezzük elveszettnek magunkat. Sokat
kell még tanulnunk, növekednünk, az Úr Igéje és az Ő Szelleme által! Egy napon,
amikor meglátjuk Krisztust, minden világos lesz. Addig pedig megnyugodhatunk -
tudva, hogy Isten tartja kezében az irányítást. Van Tőle kapott életcélunk, és
Ő igazgatja az életünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.