"Ki vagy te nagy hegy? Síksággá válsz Zerubbábel előtt!
Ő teszi föl a zárókövet, miközben ezt kiáltják: Áldás, áldás szálljon rá!"
(Zak 4,7).
Lehet, hogy éppen a nehézségek, bajok és szükségek, mint egy
nagy hegy tornyosulnak előttünk, és a természetes ész nem talál utat felettük
vagy rajtuk keresztül, sem megkerülni nem tudja őket. Engedjünk ilyenkor a hit
szavának, és egyszerre el fog tűnni a hegy, és síksággá válik.
Hitünknek azonban először meg kell hallania az Úr szavát az
előző versből: "Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én Szellememmel
- mondja a Seregek Ura!" Ennek a nagy igazságnak kell a középpontban
állnia, ha le akarjuk győzni az élet legyőzhetetlennek látszó nehézségeit. Be
kell látnom, hogy magam nem tehetek semmit, és hiábavaló az emberekbe vetett
bizodalmam is. Erőszakkal és hatalommal semmire sem megyek. Be kell látnom,
hogy semmiféle látható eszközben nem bízhatok, csak Isten láthatatlan
Szellemének erejében. Hagynom kell, hogy Isten egyedül cselekedhessen,
emberekre és dolgokra nem szabad számítanom.
Ha azonban a mindenható Isten veszi kézbe népe ügyét, akkor
még a legnagyobb "hegy" sem lehet akadály. Isten képes világokat
megmozgatni, és ezt olyan könnyedén teszi, ahogyan a gyermekek labdáznak. Ezzel
az erővel engem is felruházhat. Ha az Úr rajtam keresztül egy hegyet akar
elmozdítani, akkor az Ő neve által meg is tudom ezt tenni. Akármilyen nagy az a
hegy, még az én erőm-erőtlenségem előtt is síksággá válik - ha ez az Úr
akarata.
Miért félnék hát a tornyosuló nehézségektől, ha az Úr
mellettem van?
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.