"...szomorúságotok örömre változik" (Jn 16,20).
A tanítványok rendkívüli szomorúságának az oka az Úr halála
volt. Ez a szomorúság örömre fordult, amikor Jézus Krisztus halottaiból
feltámadt és megjelent közöttük. Ugyanígy kell, hogy örömre változzék ma is a
hívők minden szomorúsága, még a legkeservesebbek is, amelyek pedig úgy
látszanak, mintha mindörökké a keserűség forrásává kellene lenniük az
életünkben.
Minél nagyobb valahol a szomorúság, annál több lehet ott az
öröm. Ha egy halom fájdalmam van, az Úr hatalma egy nagy hegynyi örömre
fordítja azt. Minél keservesebb a baj, annál édesebb az Úr vigasztalása: ha az
inga magasra lendül jobbra, ugyanolyan magasra fog kilendülni balra is. A
fájdalmakat a velük kapcsolatban megtapasztalt örömök teszik emlékezetessé, és
ha szembeállítjuk egyiket a másikkal, az öröm gyémántjai kiragyognak a fekete
háttérből.
Jöjj, én lelkem, örvendezzél. Még egy kis idő, és olyan
boldog leszek, amilyen komor most vagyok. Az Úr Jézus azt ígéri. hogy a mennyei
"gyógyszer" örömre fogja változtatni szomorúságomat. Nem tudom,
hogyan lesz ez lehetséges, de hiszek benne, és már előre énekelek boldog
reménységben. A szellem szomorúsága nem tart sokáig. Nemsokára ott leszek az
örvendezők között, velük együtt dicsérem az Urat szüntelen, és irgalmáról
énekelek, mert megszabadított a nagy megpróbáltatásokból.
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.