Készítette: Lisa Szanyel
Hamis vallás
Az ördög tevékenységének egy másik megnyilvánulása a hamis vallás. Ez a sátán mesterműve és valószínűleg befolyásának leghatalmasabb eszköze. Egyben leggyilkosabb fegyvere is, hiszen közvetlenül az emberek lelke ellen irányul. Az ördög legfőbb célja, hogy az emberi lelket visszatartsa a Krisztusban rejlő üdvösségtől. Hogy ezt elérje, mindenr
e kész, ami csak a hatlmában áll – még a vallásosság bátorítására is.
Mit értek a „hamis vallás“ alatt?
Mindent a hinduizmustól, annak tömérdek istenségével együtt az iszlámig és Allahig, ez egy megismerhetetlen istenig. S ide tartoznak a különféle álkeresztyén vallások, mint a Jehova tanúi, a mormonok, az ún. „keresztény tudomány“ stb. Pál apostol figyelmeztetett, hogy „maga a sátán is átváltoztatja magát a világosság angyalává“ (2 Korinthus 11:14). E hamis vallásos rendszereken keresztül a sátán emberek sokaságát vakította meg és fordította el az igazságtól, ahogy Pál is mondta: „Ha mégis leplezett a mi evagyéliomunk, azoknak leplezett, a kik elvesznek: A kikben e világ istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangyéliomának világosságát, a ki az Isten képe“ (2 Korinthus 4:3-4).
Ahogy mindinkább felismerjük a sátán tevékenységét ezen a világon, hadd vezessen ez bennünket erős fegyvereink, az ima és az evangélium hirdetése erőteljesebb használatához. Az ima a katasztrófát is lehetőséggé változtathatja arra, hogy Isten minkálkodjon Az imán és az evangélium hirdetésén keresztül Isten cselekszik az emberek között az Ő lelkének kitöltése által, hatalmas változást idézve elő. A reformáció és a nagy keresztyén ébredések jó példái annak, hogy Isten képes kedvezőtlen állapotokat és fonák helyzeteket is felhasználni az Ő munkájához. Az evangélium hirdetése által az emberek megszabadulhatnak a hamis vallás megvakító hatása alól Krisztus üdvözítő felismerésére jutva.
Minden jó katonai vezér fontosnak tartja az ellenség mozgásának felderítését. Minél inkább ismerjük az ördög tevékenységét, annál biztosabban győzhetjük le őt, és segíthetünk ebben másoknak is. De folytassuk az ellenség ténykedésének egy másik oldalával – „az ördög ravaszágai“-val.
Az ördög ravaszágai
„Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben ... Mindezekhez fölvevén a
hitnek pajzsát, a melylyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok.“ Efézus 6:11-12, 16
„Az ördög ravaszságai“ és a „gonosz tüzes nyilai“, bár széleskörű tevékenységet jelentenek, kétségtelenül magukba foglalják a sátán támadását elménkre és érzelmeinkre. Az ilyen támadások eredményei a következő tapasztalatok: kárhoztatás, kétely, félelem, gonosz gondolatok és depresszió. Nem állítom, hogy érteném – a sátán vagy a démonok hogyan férnek hozzá elménkhez és az érzelmeinkhez, de a képességük világos mind az Írásból, mind Isten szolgáinak a bizonyságtételeiből, végig az egyháztörténelem folyamán. Példaként vegyük az 1 Krónika 21:1-ben leírtakat: „Támada pedig a Sátán Izráel ellen, és felindítá Dávidot, hogy megszámlálja Izráelt.“ Amikor Dávid hirtelen meg akarta számolni a népet, kétlem, hogy tudatában volt annak, hogy a sátán hatása alatt áll, mégis pontosan ez történt.
Az Újszövetségben hasonló esetet találunk Péter apostollal kapcsolatban a Máté 16:13-23-ban. Itt Jézus azt kérdezte tanítványaitól: „Ti pedig kinek mondtok engem?“, amire Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.“
De amint Jézus arról kezdett szólni, hogy a jeruzsálemi vezetők el fogják utasítani őt, majd az elkövetkezendő kivégzéséről beszélt, Péter – jószándékból ugyan, de félrevezettetve – félrevonta Jézust és feddni kezdte: „Mentsen Isten, Uram! Nem eshetik ez meg véled.“
Jézus válasza segít megértenünk a helyzetet. Odafordulván azt mondta Péternek: „Távozz tőlem Sátán; bántásomra vagy nékem; mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.“ Péter elméje a sátán hatása alatt állt – ezen a ponton a gondolatai sátáni ihletettségűek voltak. De épp ez teszi még figyelemreméltóbbá az esetet: mindjárt előbbi jó válasza után Péter feddi Jézust, holott előbbi vallomása isteni eredetű kijelentés volt.
A sátánnak az értelemre és érzelmekre gyakorolt támadásának talán legtragikusabb példája a János 13:2-ben található: „az ördög belesugalta más Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának szívébe, hogy árulja el őt.“
Mindezekben a példákban láthatjuk az ellneség azon képességét, hogy hasson gondolkodásmódunkra és érzéseinkre. E tény ismeretében most közelebbről is meg szeretnénk vizsgálni „az ördög ravaszságait“, hogy felismerhessük őket és elkerüljük csapdájukat.
Kárhoztatás
Az ördög gyakori taktikája, hogy olyan érzést keltsen benned, mintha el lennél választva Isten szeretetétől és megbocsátásától. Ez általában akkor következik be, ha részedről bukás, mulasztás történt. Lehet, hogy olyat tettél, amiről tudtad, hogy nem kellett volna; vagy nem tettél meg valamit, amiről tudtad, hogy meg kellett volna tenni. Általában itt jön elő a kárhoztatás. Nagyon fontos viszont megkülönbozetetni egymástól a belső meggyőződést és a kárhoztatást. A bűn felismerése és a vele kapcsolatos meggyőződés a Szentlélek munkája, ami bűntudatot ébreszt bennünk bűneink miatt és a kereszthez vezet bennünket, hogy megbocsátást nyerjünk. Ezzel ellentétben a kárhoztatás ugyan bűntudatot idéz elő, de az áldozatot a reménytelenség állapotában hagyja.
Az ördög jön és azt sugallja neked, hogy Isten lemondott rólad; valahogy így: „Ez egyszer túl messzire mentél“, értvén ez alatt, hogy neked a megbocsátás már nem áll rendelkezésedre. Olyan nyomasztó érzéseid lehetnek, hogy Isten teljesen elhagyott téged és többé nem szeret. Ez mind jellemző „a gonosz tüzes nyilaira“. Az ellenség tüzes nyilait csak a hit pajzsával, az Isten Igéjébe vetett hittel tudjuk kioltani. A kárhoztatás ereje a sátán azon képességéből ered, hogy rá tud vezetni minket a gondolatra: valójában Isten az, aki kárhoztat. Mert végül is, ha Isten ellenünk, ki van akkor velünk? És ennek pontosan az ellentéte igaz! A Róma 8:1-ben Pál ezt mondja: „Nincsen immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak...“ Majd a 31. versben ezzel folytatja: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?“ A 33. és 34. versben azt kérdi: „Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, a ki megigazít; Kicsoda az, a ki kárhoztat? Krisztus az, a ki meghalt, sőt a ki fel is támadott, a ki az Isten jobbján van, a ki esedezik is érettünk.“ Minden vádló gondolat, kárhoztató érzés „testvéreink vádlójától“ jön. Csak a Bárány vérébe vetett bizalom által győzhetjük le a sátáni kárhoztatást.
Ha vétkeztél, ne engedd, hogy az ördög kárhoztatásával elfordítson Istentől. Ehelyett valld meg a bűnt és jusson eszedbe, hogy Ő „hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól“ (1 János 1:9)
Mit értek a „hamis vallás“ alatt?
Mindent a hinduizmustól, annak tömérdek istenségével együtt az iszlámig és Allahig, ez egy megismerhetetlen istenig. S ide tartoznak a különféle álkeresztyén vallások, mint a Jehova tanúi, a mormonok, az ún. „keresztény tudomány“ stb. Pál apostol figyelmeztetett, hogy „maga a sátán is átváltoztatja magát a világosság angyalává“ (2 Korinthus 11:14). E hamis vallásos rendszereken keresztül a sátán emberek sokaságát vakította meg és fordította el az igazságtól, ahogy Pál is mondta: „Ha mégis leplezett a mi evagyéliomunk, azoknak leplezett, a kik elvesznek: A kikben e világ istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangyéliomának világosságát, a ki az Isten képe“ (2 Korinthus 4:3-4).
Ahogy mindinkább felismerjük a sátán tevékenységét ezen a világon, hadd vezessen ez bennünket erős fegyvereink, az ima és az evangélium hirdetése erőteljesebb használatához. Az ima a katasztrófát is lehetőséggé változtathatja arra, hogy Isten minkálkodjon Az imán és az evangélium hirdetésén keresztül Isten cselekszik az emberek között az Ő lelkének kitöltése által, hatalmas változást idézve elő. A reformáció és a nagy keresztyén ébredések jó példái annak, hogy Isten képes kedvezőtlen állapotokat és fonák helyzeteket is felhasználni az Ő munkájához. Az evangélium hirdetése által az emberek megszabadulhatnak a hamis vallás megvakító hatása alól Krisztus üdvözítő felismerésére jutva.
Minden jó katonai vezér fontosnak tartja az ellenség mozgásának felderítését. Minél inkább ismerjük az ördög tevékenységét, annál biztosabban győzhetjük le őt, és segíthetünk ebben másoknak is. De folytassuk az ellenség ténykedésének egy másik oldalával – „az ördög ravaszágai“-val.
Az ördög ravaszágai
„Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben ... Mindezekhez fölvevén a
hitnek pajzsát, a melylyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok.“ Efézus 6:11-12, 16
„Az ördög ravaszságai“ és a „gonosz tüzes nyilai“, bár széleskörű tevékenységet jelentenek, kétségtelenül magukba foglalják a sátán támadását elménkre és érzelmeinkre. Az ilyen támadások eredményei a következő tapasztalatok: kárhoztatás, kétely, félelem, gonosz gondolatok és depresszió. Nem állítom, hogy érteném – a sátán vagy a démonok hogyan férnek hozzá elménkhez és az érzelmeinkhez, de a képességük világos mind az Írásból, mind Isten szolgáinak a bizonyságtételeiből, végig az egyháztörténelem folyamán. Példaként vegyük az 1 Krónika 21:1-ben leírtakat: „Támada pedig a Sátán Izráel ellen, és felindítá Dávidot, hogy megszámlálja Izráelt.“ Amikor Dávid hirtelen meg akarta számolni a népet, kétlem, hogy tudatában volt annak, hogy a sátán hatása alatt áll, mégis pontosan ez történt.
Az Újszövetségben hasonló esetet találunk Péter apostollal kapcsolatban a Máté 16:13-23-ban. Itt Jézus azt kérdezte tanítványaitól: „Ti pedig kinek mondtok engem?“, amire Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.“
De amint Jézus arról kezdett szólni, hogy a jeruzsálemi vezetők el fogják utasítani őt, majd az elkövetkezendő kivégzéséről beszélt, Péter – jószándékból ugyan, de félrevezettetve – félrevonta Jézust és feddni kezdte: „Mentsen Isten, Uram! Nem eshetik ez meg véled.“
Jézus válasza segít megértenünk a helyzetet. Odafordulván azt mondta Péternek: „Távozz tőlem Sátán; bántásomra vagy nékem; mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.“ Péter elméje a sátán hatása alatt állt – ezen a ponton a gondolatai sátáni ihletettségűek voltak. De épp ez teszi még figyelemreméltóbbá az esetet: mindjárt előbbi jó válasza után Péter feddi Jézust, holott előbbi vallomása isteni eredetű kijelentés volt.
A sátánnak az értelemre és érzelmekre gyakorolt támadásának talán legtragikusabb példája a János 13:2-ben található: „az ördög belesugalta más Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának szívébe, hogy árulja el őt.“
Mindezekben a példákban láthatjuk az ellneség azon képességét, hogy hasson gondolkodásmódunkra és érzéseinkre. E tény ismeretében most közelebbről is meg szeretnénk vizsgálni „az ördög ravaszságait“, hogy felismerhessük őket és elkerüljük csapdájukat.
Kárhoztatás
Az ördög gyakori taktikája, hogy olyan érzést keltsen benned, mintha el lennél választva Isten szeretetétől és megbocsátásától. Ez általában akkor következik be, ha részedről bukás, mulasztás történt. Lehet, hogy olyat tettél, amiről tudtad, hogy nem kellett volna; vagy nem tettél meg valamit, amiről tudtad, hogy meg kellett volna tenni. Általában itt jön elő a kárhoztatás. Nagyon fontos viszont megkülönbozetetni egymástól a belső meggyőződést és a kárhoztatást. A bűn felismerése és a vele kapcsolatos meggyőződés a Szentlélek munkája, ami bűntudatot ébreszt bennünk bűneink miatt és a kereszthez vezet bennünket, hogy megbocsátást nyerjünk. Ezzel ellentétben a kárhoztatás ugyan bűntudatot idéz elő, de az áldozatot a reménytelenség állapotában hagyja.
Az ördög jön és azt sugallja neked, hogy Isten lemondott rólad; valahogy így: „Ez egyszer túl messzire mentél“, értvén ez alatt, hogy neked a megbocsátás már nem áll rendelkezésedre. Olyan nyomasztó érzéseid lehetnek, hogy Isten teljesen elhagyott téged és többé nem szeret. Ez mind jellemző „a gonosz tüzes nyilaira“. Az ellenség tüzes nyilait csak a hit pajzsával, az Isten Igéjébe vetett hittel tudjuk kioltani. A kárhoztatás ereje a sátán azon képességéből ered, hogy rá tud vezetni minket a gondolatra: valójában Isten az, aki kárhoztat. Mert végül is, ha Isten ellenünk, ki van akkor velünk? És ennek pontosan az ellentéte igaz! A Róma 8:1-ben Pál ezt mondja: „Nincsen immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak...“ Majd a 31. versben ezzel folytatja: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?“ A 33. és 34. versben azt kérdi: „Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, a ki megigazít; Kicsoda az, a ki kárhoztat? Krisztus az, a ki meghalt, sőt a ki fel is támadott, a ki az Isten jobbján van, a ki esedezik is érettünk.“ Minden vádló gondolat, kárhoztató érzés „testvéreink vádlójától“ jön. Csak a Bárány vérébe vetett bizalom által győzhetjük le a sátáni kárhoztatást.
Ha vétkeztél, ne engedd, hogy az ördög kárhoztatásával elfordítson Istentől. Ehelyett valld meg a bűnt és jusson eszedbe, hogy Ő „hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól“ (1 János 1:9)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.