Ezek pedig kitartóan részt vettek az …
imádkozásban…(ApCsel 2:42)
Imádságban voltak kitartóak ezek az apostolok és az
ősgyülekezetnek az összes tagja. Nemcsak imádkozgattak, hanem imádkoztak.
Kellett is ez a kitartás és alázatos részvétel a másik ember életében, hiszen
sokan, sok helyről érkeztek. Talán más népből, kultúrából, talán más nyelvet
beszélve – hiszen Pünkösdkor hatalmas néptömeg zarándokolt Jeruzsálembe, ki
tudja, hogy hányan maradtak ott, a Szentlélek nyomására. De még ha egy népből,
azaz a zsidó népből származtak is volna mindannyian, az emberi természet és
viselkedési formák sokszínűsége bizony megkövetelte azt, hogy kitartóan,
toleranciával és teljes elfogadással legyenek egymás irányába. Ebben a közösen
elmondott, vagy közösségben elmondott imádságnak nagyon nagy volt a szerepe.
Mert az
imádság alapvetően határátlépés. Alázatos szívvel belső csendben arra
törekszem, hogy kapcsolatba kerüljek Istennel. Átlépem a magam határait,
korlátait és a Szenttel való találkozásra koncentrálok. Ezáltal, a világból
megpróbálok felemelkedni és Istenhez érkezni, hogy minél közelebb lehessek
Őhozzá. Határátlépés ez a javából, hiszen túllátok magamon, túllátok a másikon
és mozgásba lendülök Istenem felé. Az imádkozás tehát mozgásba lendít. Ez azért
csodálatos, mert ez a függőleges elmozdulás, amit a legelején kapcsolatnak
neveztem, segít abban is, hogy a szenvedésekből is, a próbatételekből is meg
tudjak szabadulni.(Lovász Krisztián)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.