Az éjszaka közepén az egyik emeletes házban tűz ütött ki. A lakók a ház udvarára menekültek ,és kétségbeesve figyelték a tűz terjedését.
Az egyik családban az édesanya döbbenten vette észre, hogy öt éves gyermekük nincs az udvaron tolongó emberek között. Az történt, hogy a gyermek félelmében nem a kijárat, hanem az emelet felé menekült. A szülők rettegve néztek egymásra. A tűzoltók
késtek és a lakók a gyorsan elharapódzó tűzbe nem mertek bemenni.
Akkor észrevették, hogy a felső emelet ablakából a fiúcska segítségért kiált.
- Ugorj le! Elkaplak! - kiáltott fel az édesapa.
- Nem látlak apa! - kiáltott a gyermek.
- Én viszont jól látlak és ez elegendő! Azonnal ugorj!
A gyermek leugrott. Édesapja biztos karokkal ölelte magához a zuhanó gyermeket.
"Várva vártam az Urat, és Ő lehajolt hozzám,
meghallotta kiáltásomat.
Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból,
sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet."
Zsoltárok könyve 40.2-3.
Akkor észrevették, hogy a felső emelet ablakából a fiúcska segítségért kiált.
- Ugorj le! Elkaplak! - kiáltott fel az édesapa.
- Nem látlak apa! - kiáltott a gyermek.
- Én viszont jól látlak és ez elegendő! Azonnal ugorj!
A gyermek leugrott. Édesapja biztos karokkal ölelte magához a zuhanó gyermeket.
"Várva vártam az Urat, és Ő lehajolt hozzám,
meghallotta kiáltásomat.
Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból,
sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet."
Zsoltárok könyve 40.2-3.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.