2012. október 23.

A "nasi"-zásról


Készítette: Újragondoló blog


Mindenki szeret nasizni. Két étkezés között bekapni egy kis finomságot nem nagy bűn, ugye? Még csak nem is mértéktelenség, sőt, távol áll tőle. Gondoljuk mi. De aztán meglepődünk, amikor egy kiskanál Nutellából végül egy egész üvegnyi lesz, vagy hogy már az aprópénzünket rendszeresen a Fornettiben verjük el. Arról meg ne is beszéljünk, hogy ha nem is azonnal, de egy idő után meg is látszik rajtunk
(tisztelet itt azoknak a csodálatos genetikával megáldott személyeknek, akik akármennyit esznek, nem látszik rajtuk és akikkel akármikor szívesen cserélnék). Először még csak a mérleg és köztünk marad, aztán amikor már menthetetlenül nasi-függők lettünk, mindenki számára nyilvánvaló lesz hogy hoppá, valaki itt nem vigyáz az alakjára. Milyen hamar a mértéktelenséghez ugrottunk, ugye?

Valahogy így vagyunk a bűnnel is. Eleinte csak csipegetünk és bár tudjuk, hogy az is kártékony, ugye drasztikus változás még nincsen, nem történet semmi baj, belefér egy picit több is. Aztán még több. Majd azon kapjuk magunkat, hogy függők lettünk, nem tudunk szabadulni. Újra és újra elcsábulunk, nem tudunk ellenállni a kísértéseknek. Az ”édes kis semmiségekből” hamar mértéktelenség lesz. Közben meg elfelejtjük, hogy Isten csak azt adja, ami a legjobb nekünk, amire valóban szükségünk van. Ha teljes erőnkből, teljes szívünkből, teljes lelkünkből és teljes elménkből Őt szeretnénk és követnénk, eszünkbe sem jutna nasizni, hiszen még az Úr áldásainak feldolgozásával, a kifürkészhetetlen útjainak követésével, a frissítő Igéjével, hálával, imával, szolgálattal, Vele lennénk elfoglalva. Ne hagyjuk , hogy a kísértés bűnt szüljön, majd a bűn megkötözöttséget. Ne nasizzunk. Főleg ne a Sátán tányérjáról.
(L y d i a : Nasi , ujragondoló blog)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.