2012. október 1.

A kenyér megtörése:


  Ezek pedig kitartóan részt vettek a… kenyér megtörésében…(ApCsel 2:42)

Áldozat. Aki kitartóan részt vesz a kenyér megtörésében, az mindig látja és soha el nem felejti Jézus áldozatát. Aki kitartóan részt vesz a kenyér megtörésében, az megérti, hogy az élethez áldozathozatalokra van szükség. Áldozat nélkül nincs bocsánat. Áldozat nélkül nincs győzelem. Áldozat nélkül semmi sincs…

Hallottam a minap, hogy egy francia felmérés szerint a párizsi fiatalság 98%-a(!) érzületében az iszlám vallással szimpatizál. A válaszuk megdöbbentő: mert ott komolyan veszik az áldozathozatalt…

Lehet, hogy azért nem vagyunk olyan sokan, mi reformátusok itt Magyarországon, mert látják, hogy mi sem vesszük komolyan az áldozatot? Mindig csak a felesleget adjuk oda Istennek időnkből, pénzükből, erőnkből, odaszánásunkból. Mi lett volna, ha Ő is csak félmunkát végez, és csak a felesleget adta volna nekünk…?

Nem azt adta, hanem a legdrágábbat, Fiát, Jézus Krisztust! Hogy Vele örökké tartó boldogságban élhessek én, és te is. Engem erre tanít a kenyér megtörése! (Lovász Krisztián)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.