- Az élet ösvénye, 12. rész
Tudjuk a Szentírásból, hogy az egységből adódóan
megsokszorozódik a szellemi hatalom. A Biblia bizonyságot tesz arról, hogy egy
elűz ezret, de kettő tízezret tud elűzni. Az Úr azt is tanította, hogy ha
ketten megegyeznek, akkor meglesz nekik az a dolog. Természetesen ez a
megegyezés több mint egy elvi megállapodás egy bizonyos kérdésben; sokkal
inkább arra utal, hogy valódi, mély egység van a két ember között. Ez azt
igényli, hogy azzal a kérdéssel is behatóan foglalkozzunk, amiben egységre
jutunk, és az emberekkel is, akikkel egységet alakítunk ki, és ez nem lehet
felületes.
Ahogy Illés is, aki próféta és látó volt, abban a tévedésben
volt, hogy ő maradt egyedül az Urat képviselő emberek közül, miközben valójában
az Úr több ezerről tudott még, ugyanúgy mi sem vagyunk egyedül. Az Úrnál sokkal
többen vannak, akik kiállnak az Ő igazsága mellett, mint amennyiről mi tudunk.
De ha egyedül is vagyunk, és meghalunk azért, amit képviselünk, vajon van
valami jobb módja ennek? Egy jelentőségteljes csodának lehetünk a szemtanúi
Krisztus testében, ma Amerikában: Krisztus teste elkezdett egységbe kerülni.
Lehet, hogy ez még távol van attól, amit az ideális egységnek tartunk, de mégis
elkezdődött.
Az eddigi legnagyobb lehetőség előtt állunk, hogy azzá
legyünk, akiknek el vagyunk hívva - hűséges tanúknak, akik az evangélium
igazságát többre tartják, mint a saját életüket. Látni fogjuk, hogy azok,
akiket erőtlennek tartunk, feltűnő bátorságot és erősséget fognak tanúsítani. A
fokozódó sötétségben meg fogjuk látni, ahogy az egyház soha nem látott
világossággal és dicsőséggel emelkedik föl. Meglátjuk az Ézsaiás 60:1-5
beteljesülését:
Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr
dicsősége rajtad feltámadt.
Mert ímé, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket,
de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik.
És pogányok jönnek világosságodhoz, és királyok a néked
feltámadt fényességhez.
Emeld fel köröskörül szemeidet és lásd meg: mindnyájan
egybegyűlnek, hozzád jönnek, fiaid messziről jönnek, és leányaid ölben hozatnak
el.
Akkor meglátod és ragyogsz örömtől, és remeg és kiterjed
szíved, mivel hozzád fordul a tenger kincsözöne, és hozzád jön a népek
gazdagsága.
Itt azt láthatjuk, hogy a nagy sötétség idején fog az Úr
dicsősége megjelenni az Ő népén. A 3. versben győz a világosság, a nemzetek
pedig a világossághoz fognak jönni, nem maradnak a sötétségben.
Ahogy a Zsoltárok 97:2-ben olvassuk, "Felhő és
homályosság van körülötte..." Épp emiatt, amikor azt látjuk, hogy egyre nő
a sötétség és a zűrzavar a nemzetekben, kezdjük el keresni az Urat! Ahogy az Úr
figyelmeztetett bennünket, hogy "Vigyázzatok tehát, hogyan
hallgatjátok" (lásd Lukács 8:18), és nem csak arra, hogy mit hallgattok,
ugyanúgy vigyáznunk kell azzal is, hogy hogyan látunk. Kire fordítjuk a legtöbb
figyelmünket - az Úrra, vagy az ördögre?
Korábban is volt már szó erről, hogy ha meg akarjuk érteni
az időket, akkor sokkal több figyelmet kell fordítanunk arra, amit Krisztus
cselekszik, mint arra, amit az antikrisztus tesz. Jó dolog ismerni az ördög
szándékait, terveit, de ez csak egy kis részét foglalhatja le annak az időnek
és figyelemnek, amit a megismerésre fordítunk. Észrevetted már, hogy a
Jelenések könyvéről íródott legtöbb könyv az antikrisztusról szól, sőt egyesek
teljes mértékben csak az antikrisztusról szólnak? A Jelenések könyvének első
verse azt mondja nekünk, hogy ez"Jézus Krisztus kinyilatkoztatása",
és nem az antikrisztusé. Hogy tudott így elferdülni a látásunk?
Ahhoz, hogy világosság legyünk, muszáj, hogy a világosság legyen
a figyelmünk középpontjában. Ez nem jelenti azt, hogy nem foguk tudni a
sötétségről, sőt, hogy ne tudnánk az ördög terveiről, de azzá változunk át,
amit szemlélünk, ahogy a 2 Korinthus 3:18-ban olvassuk:
Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal
szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk dicsőségről dicsőségre, az Úrnak
Szellemétől.
Ha az Úr dicsőségét szemléljük, akkor az Ő képmására
változunk el. Ha több időt és figyelmet fordítunk az ördög szemlélésére, akkor
olyanok leszünk, mint ő. Észrevetted, hogy sokan a tévtanítások figyelői közül
egyre inkább az atyafiak vádlójának a természetét veszik fel, a Krisztus
természetét pedig kevésbé? Lehet, hogy nemes és őszinte vágy volt bennük
Krisztus testének a védelmezésére a megtévesztés ellen. Ha viszont túl sok időt
töltenek azt nézegetve, hogy mit csinál az ördög, akkor inkább az ördöghöz
hasonló módon kezdenek el viselkedni, mintsem Krisztushoz hasonló módon. Ha
több időt fordítanak a rossz dolgokra figyelve, mint a jó dolgokra, akkor az
általuk szemlélt tévelygés fogja elferdíteni őket.
Sokan estek bele ebbe a csapdába, mert túl sokat figyeltek
az ellenségre, és sokan vannak olyanok is, akik semmi negatívat nem hajlandók
meghallani. Ők azok, akikről Pál apostol figyelmeztetése szólt: "viszket a
fülük" (lásd 2 Timótheus 4:3), vagyis akik csak azt hallgatják meg, amit
pozitívnak tartanak. Nekik is az a sorsuk, hogy megtévesztésbe kerülnek. A
Világosságban járás kulcsa az, hogy tartsuk Őrajta a figyelmünket, és hagyjuk,
hogy Ő vezessen bennünket abban, hogy mikor és hol kell megismernünk az ördög
szándékait.
A másik kulcs az, amit a Dániel 2-ben látunk, amikor a világ
birodalmai összeomlanak, a királyság növekszik. Amikor minden más szétesik, mi
építkezünk. Vajon az, amivel foglalkozunk, építés, vagy rombolás?
- - -
Forrás: MorningStar Ministries - Focus On The Light - The
Path of Life, Part 12
Fordítás: Országh György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.