„Az Úr pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy
ki tesz némává vagy siketté, vagy látóvá, vagy vakká? Nemde én, az Úr? Most hát
eredj és én leszek a te száddal, és megtanítlak téged arra, amit beszélned
kell.”
2Mózes 4:11-12.
Hallottál egy nagyon jó prédikációt. Magadban azt mondtad:
Végre! És eljátszottál a gondolattal, hogy megteszed, amire ott Isten indított.
Elindulsz.
Terveket szőttél, álmodtál, és azt mondtad: Holnap!
Aztán reggelre elszállt a lelkesedés.
Mi lesz, ha nem tudom úgy elmondani?
Mi lesz, ha kinevetnek?
Meg aztán nem vagyok én szónok! Sem prédikátor! Nincs erre
képesítésem!
Aztán olyan kifogások is eszedbe jutnak, amikre addig még
csak nem is gondoltál.
- Mit mondjak? Igazad van! Kinevethetnek, dadoghatsz, lehet,
nem is lesz olyan hatékony, ahogy megálmodtad.
De nem érzed, hogy kihagytál valakit ebből az egészből?
Elfelejtetted, hogy nem te vagy a történet főszereplője.
Isten az! Ő ad szájat, meg hallgató füleket, Őt fogják esetleg visszautasítani
vagy elfogadni – nem téged. Te csak egy szócső vagy. A felelősség Istené. A
tiéd csupán annyi, hogy azért mégiscsak indulj el, ha félve is, ha aggódva is.
A többit bízd Istenre.
Emlékezz Mózesre. Nehezen indult el, de miután teljesen
Istenre bízta magát, hatalmas csodák szemtanúja lehetett.
„Mózes azonban még mindig azért könyörgött, hogy Isten
válasszon és küldjön helyette alkalmasabb személyt. Ezek a mentségek Mózes
alázatosságából és félénkségéből fakadtak; de miután az Úr megígérte, hogy eltávolít
útjából minden nehézséget és megadja a sikert, minden további vonakodás
bizalmatlanságról tanúskodott volna.” PP
Csodákat szeretne ma megláttatni veled a mi Istenünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.