Szerző: Guti Tünde
Különös folyamatot figyelek már régóta. Repedezik a beton az
út szélén.
Széttöredezve emelkedik fel, púposodik ez a kemény
aszfaltréteg a hatalmas nyárfa körül. Nőnek, vastagodnak, erősödnek szemmel nem
látható gyökereik, terebélyesednek, mint maga a föld felszínén magasba nyúló
fa, amely egészen mélyre, a vízhez és a tápanyaghoz bocsátja kapaszkodó
karjait, szilárdan tartva vaskos törzsét és ágas-bogas, életerős koronáját.
A szétterjeszkedett gyökérzet behálózza a talajt, áthatol
köveken, kavicson vagy agyagon.
AZ ÉLET MEGÁLLÍTHATATLAN!
Gyökerezzünk bele Krisztusba, álljunk mozdíthatatlanul,
támadjon akármilyen pusztító vihar, tépázzon bármilyen heves zivatar!
NE FÉLJETEK!
„Azért, amiképpen
vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen éljetek is Őbenne, Meggyökerezvén
[szilárddá, stabillá válva] és tovább
épülvén Őbenne, és megerősödvén a hitben, amiképpen arra taníttattatok,
bővölködvén abban [túláradó] hálaadással”
(Kol. 2,6-7)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.