ISTEN ÁLDÁSÁRA VÁRAKOZVA

Zsolt 27.1 Dávidé. Világosságom és segítségem az ÚR, kitől félnék? Életemnek

ereje az ÚR, kitől rettegnék? 2 Ha rám támadnak is a gonoszok, szorongató ellenségeim, hogy

marcangoljanak engem, majd megbotlanak, és elesnek. 3 Ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél a szívem. Ha háború tör is rám, én akkor is bizakodom.

4 Egy dolgot kérek az ÚRtól, azért esedezem: hogy az ÚR házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az ÚR, és gyönyörködhessem templomában.

5 Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas kősziklára helyez engem. 6 Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, ezért örvendezve mutatok be áldozatot az ÚR sátrában, és éneket zengek az ÚRnak.

7 Halld meg, URam, hívó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass meg! 8 Ha ezt mondod: Járuljatok színem elé! - szívem így válaszol: Színed elé járulok, URam!

9 Ne rejtsd el előlem orcádat, ne utasítsd el haragosan szolgádat! Te vagy az én segítségem, ne vess el, ne hagyj el, szabadító Istenem! 10 Ha apám, anyám elhagyna is, az ÚR magához fogad engem.

11 URam, taníts meg utadra, vezess a helyes ösvényen, mert ellenségeim vannak!

12 Ne dobj oda ellenségeim indulatának, mert hamis tanúk támadtak rám, bosszút lihegnek.

13 De én hiszem, hogy még meglátom az ÚR jóságát az élők földjén. 14 Reménykedj az ÚRban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az ÚRban!

                     ISTEN ÁLDÁSÁRA VÁRAKOZVA

De én hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők földjén. (Zsolt

27,13)

Sok más indiai asszonyhoz hasonlóan háztartásvezető vagyok. Büszke vagyok, hogy másokért dolgozhatok, és nagy kiváltságnak tekintem, hogy jól végezhetem a munkám. Főzés, takarítás, mosás, bevásárlás – íme néhány a napi feladataim közül. Az idő gyorsan elrepül napközben,

napkeltétől napnyugtáig. Minden második nap délután szoktunk ivóvízhez jutni. Megtöltjük a

víztartályokat, és elraktározzuk az ivóvizet. Le kell ereszkednem az aknába, és a tartályokhoz kell kapcsolnom a vízcsövet. Egyik napon a víz túl lassan folyt, nagyon aggódtam, lesz-e ivóvizünk. Megkértem a szobalányt, ellenőrizze, eléggé magasan van-e a víz, hogy a

tartályainkat megtölthessük. "Asszonyom, meg fog jönni, csak várakozzon!" - válaszolta. Tíz perc múlva teljes nyomással jött a víz, és minden tartályt sikerült megtöltenem.

Ugyanez igaz Isten áldásaira is. A Szentírás biztosít bennünket, hogy az áldások "útban vannak" (Zsolt 103 és 104), bár néha úgy tűnik, Isten lassan cselekszik. Sok kétség, bizonytalanság, kérdés lehet bennünk, de Isten cselekedni fog.

Imádság: Istenünk, minden jó dolog adományozója, erősítsd meg hitünket tebenned. Ámen.

Várjunk Isten áldásaira - meg fognak érkezni!

Aruna Enamela (Hyderabad, India)

www.csendespercek.hu