Hatalmassá lesznek az Úr által, és az Ő nevében bízva élnek
- így szól az Úr" (Zak 10,12).
Vigasztalás ez a hitükben megbetegedetteknek, akik
elfásultak és attól félnek, hogy soha nem kelnek már fel a szorongások és
kétségek betegágyából. Az áldott Orvos azonban ki tud gyógyítani ebből a
betegségből, és el tudja venni a nyomában keletkezett gyengeséget is.
Megerősíti a gyöngéket, méghozzá a lehető legjobb módszerrel, az Úrban erősíti
meg őket. Az Úrban erősebbek vagyunk, mint önmagunkban. Az Úrban való erő
megerősíti az Úrral való közösségünket, az önmagunkban bízó erő csak
büszkeséget szül. Ez utóbbi tragikusan korlátolttá tesz, míg az előbbi határtalan
távlatokat nyit meg előttünk.
A hívő használja is az Úrtól kapott erejét: felserken és jár
az Ő nevében. Micsoda öröm, ha egy beteg végre felkel és jár. Milyen
gyönyörűség a lelki gyengeség korszaka után újra erősnek lenni az Úrban. Az Úr
felszabadítja népét arra, hogy belátása szerint éljen, és belső készséget is
ajándékoz az övéinek, hogy éljenek szabadságukkal. Szabad emberekké tesz
bennünket; nem vagyunk rabszolgák, akik sohasem pihenhetnek meg, hanem szabadon
jöhetünk-mehetünk Immánuel földjén.
Én lelkem, kelj fel szomorúságodból és betegségedből,
Krisztus szólít most fel, hogy légy erős, és járj Istennel szent szabadságban.
Engedelmeskedj szeretete szavának!
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.