Az élet ösvénye, 5. rész
Rick Joyner: Heti Üzenet
Az a kijelentés, amit
ismeret beszédeként kaptam, ami személy szerint a kedvencem, nagyon furcsa volt
számomra, amikor megkaptam. Tulajdonképpen nem is akartam elmondani. Az egyik
összejövetelen imádkoztunk egy házaspárért és a tizennégy éves lányukért.
Hallottam, ahogy a Szellem ezt mondja: "Mondd meg a lánynak, hogy ő nem
véletlenül van." Azonnal azon kezdtem gondolkodni, milyen kényelmetlen
lenne ez a lánynak és a szüleinek, akik ott álltak az egész gyülekezet előtt,
imára várva. Arra gondoltam, biztos ő is egy "meglepetés" gyermek, de
nem akartam zavarba hozni sem a kislányt, sem a szüleit. Majd így szólt a
Szellem: "Tedd meg!" Amikor megtettem, a lány és a szülei könnyekben
törtek ki, és zokogni kezdtek. Elkezdtem aggódni, hogy bizonyára nagyon
megsértettem őket, ezért megkérdeztem, mint jelent ez számukra. Elmondták, hogy
a lányuk egy nemi erőszak által született, amit később megtudott, és úgy
érezte, hogy nem is kellene élnie.
Ez a család még új volt a
gyülekezetben, és tudták, hogy erről én semmit sem tudhattam. Ez az egy
kijelentés azonnal begyógyított egy hatalmas sebet a családban. A kislány úgy jött
le onnan, hogy most már az volt benne, hogy Isten mégis ismeri őt, és hogy ő
"nem véletlenül van", hanem Isten szereti őt, és van valamilyen célja
az életével. A szülők úgy jöttek le, hogy mélyen megérintette őket, mennyire
törődik velük Isten ennyire személyes szinten, és örvendezni tudtak ennek az
egész helyzetnek a győzelmében. Egyértelmű, hogy az Úrnak nem egyezett az
akaratával a nemi erőszak, Ő viszont annyira jó, hogy még ezt a szörnyűséget is
felhasználta arra, hogy jót hozzon ki belőle. Én csak a szemlélője voltam ennek
az egésznek, de engem is megváltoztatott, mert egy teljesen új szinten láttam
meg, mennyire csodálatos a mi Istenünk.
Mivel az egész világról
szoktak jönni az emberek a gyülekezetünkbe, hogy a prófétai csoportjaink
szolgáljanak feléjük, ezért gyakran kapunk ilyen kijelentéseket. Sőt, ma már
annyira gyakoriak ezek, hogy számítunk is rá. Úgy gondolom, ez a normális
kereszténység része. Ezt mondta Pál apostol a prófétálásról - hogy amikor bejön
egy hitetlen, a szívének a titkai kitudódnak, ő pedig az arcára borul, és azt
hirdeti, hogy Isten bizonyosan közöttünk van (1 Korinthus 14:24-25). Az, hogy
egyfolytában tisztelik és csodálják az Úr hatalmas tetteit, amiket képtelenség
embereknek tulajdonítani - ez a normális újszövetségi gyülekezeti élet.
Ha a prófétai ajándékok
felelevenednek benned, az sokkal értékesebb, mint bármilyen földi kincs, és ez
így van mindennel, ami Istentől származik. Ahogy az 1 Korinthus 14:1 üzeni
nekünk: "Törekedjetek a szeretetre, buzogjatok a szellemi ajándékokért,
de leginkább, hogy prófétáljatok". Fejleszd az ajándékaidat! Legyél
olyan emberek közelében, akik már fejlődnek ezekben! Menj el prófétai
konferenciákra, ahol sokan összegyűlnek, és rendkívül hasznos tud lenni a
kölcsönös szolgálat. Mi általában évente két konferenciát szervezünk, ahol nem
csak láthatod, ahogy mások az ajándékaikat használják, hanem a szolgáló
csoportokban is részt vehetsz, és gyakorlati tapasztalatra tehetsz szert. Most
már sok más szolgálat részéről is szerveznek ilyen konferenciákat, amelyeknek
az a céljuk, hogy felgerjesszék az ajándékokat az emberekben. Az előttünk álló
időkben a legértékesebb ajándék, amit bárki megkaphat, Isten hangjának az
ismerete lesz.
Fordítás: Országh György



Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.