Az 1800 - as évek első felében egy kis városban táncmulatság
volt készülőben. Egy fiatal leány, Elliot Sarolta, boldogan ment szabónőjéhez,
hogy megrendelje báli ruháját. Útközben találkozott lelkipásztorával, aki
megkérdezte tőle, hogy hová megy s igen komolyan figyelmeztette a fiatal
leányt, hogy ne menjen el a táncmulatságra. De a leány hallani sem akart erről,
sőt sértődötten azt felelte, hogy törődjön a tiszteletes úr a maga dolgával.
A bálban táncolt egész reggelig, az udvarlók körülrajongták,
mégsem tudott igazán örülni. Mindig eszébe jutott lelkipásztora intése. Három
napig gyötörte a lelkiismerete. Végül nem bírta tovább, terhével a
lelkipásztorához menekült és azt mondta:
- Három nap óta én vagyok a legboldogtalanabb leány a
világon. Mit tegyek, hogy Isten gyermeke lehessek?
- Add át magad gyermekem, úgy amint vagy, Isten Bárányának.
- Úgy amint vagyok? - kérdezte ijedten a leány, - hát tudja
azt a tiszteletes úr, hogy én vagyok a világ legnagyobb bűnöse?
- Éppen ezt kell hinned - felelte a lelkész. - Jöjj csak
úgy, amint vagy. A fiatal leány követte a tanácsot, nyomorúságában segítségül
hívta az Urat, s az Úr csodálatos békességgel töltötte meg a szívét. Asztalhoz
ült és még aznap megírta ezt az éneket:
Amint vagyok sok bűn alatt,
De mert hallom hívó szavad,
S mert értem áldozád Magad,
Bárány Jézus jövök.
Bejegyezte: minden lehetseges
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.