"Vedd a te fiadat..." (1Móz 22,2).
Isten parancsa ez: "Vedd most", nem pedig
"nemsokára". Furcsa, hogy ennyire vitatkozunk! Tudjuk, hogy mi a
helyes, de kifogásokat próbálunk keresni, hogy ne kelljen mindjárt megtennünk.
Nem lehet "nemsokára" felmennünk az Isten által mutatott magaslatra:
most kell megtörténnie! Miután az odaáldozás végbement az akaratomban, azután
történik meg a valóságban.
"És Ábrahám felkelt jó reggel... és elindult arra a
helyre, amelyet neki Isten mondott." Milyen csodálatosan egyszerű Ábrahám
engedelmessége. Amikor Isten szólt, többé nem tanácskozott testtel és vérrel.
Őrizkedj attól, hogy testtel-vérrel, azaz saját rokonszenveddel vagy belátásoddal
tanácskozz - ezek nem Istennel való személyes viszonyodon alapulnak. Ezek
versengenek egymással és akadályozzák Isten iránti engedelmességedet.
Nem Ábrahám választotta ezt az áldozatot. Mindig vigyázz
arra, hogy ne magad válaszd ki a szolgálatot; önfeláldozásod betegség is lehet.
Ha Isten édes itallal töltötte meg a poharadat, idd ki hálaadással, ha
keserűvel, idd ki a vele való közösségben. Ha Isten gondviselése nehéz időket
választott neked, menj át rajtuk, de ne te magad válaszd ki vértanúságod színhelyét.
Az olvasztótégelyt Ábrahámnak Isten választotta ki és Ábrahám nem
akadékoskodott, rendületlenül ment át a próbán. Ha nem vagy Uraddal élő
összeköttetésben, könnyen keménységgel vádolod Istent. Át kell menned a
tűzpróbán, mielőtt jogod lehetne ítélni, mert éppen az olvasztótégelyben
ismered meg jobban Istent. Isten a legmagasabb célon munkálkodik mindaddig,
amíg az ember szándéka megegyezik az Ő szándékával.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c.
könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.