Carl Eichhorn: Tiszta és mély öröm

Azon örüljetek, hogy neveitek fel vannak írva a mennyben. (Lukács 10, 20)

Az emberek olyan szívesen örökítenék meg nevüket. Ha már a világtörténelem lapjaira nem is tudják felírni - mert ez csak keveseknek jut osztályrészül -, legalább fába és kõbe vésik be azokat.

Végsõ fokon mégis minden név a feledés homályába süllyed, mely nincs felírva a mennyben. Amikor Isten egy ember nevét felveszi a menny polgárainak listájára, annak örökkévaló érvénye van. A földi polgárok neve a föld porába van írva. "A hamisaknak neve megrothad" (Péld 10, 7).

- Minden ok megvan az örömre, amikor Isten egy nevet, melyhez annyi szenny tapad - talán nem is annyira az emberek elõtt, mint inkább az örökkévaló világosságában -, arra méltat, hogy könyvébe bejegyezze. Mennyi szenny, gyalázat, bûn és szégyen fedi nevünket! Micsoda meg nem érdemelt irgalmassága az Úrnak, amikor egy ilyen nevet beír az élet könyvébe, a mennyei polgárlistára, és e név hordozóját az õ királyságának polgárává teszi! "Nem vagytok már jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és az Isten házanépe" (Ef 2, 19) - írja az apostol.

Tehát mindazzal az elõjoggal rendelkeztek, ami a polgárokat és családtagokat megilleti. A Mindenható oltalma alatt állotok, minden idõben meneteletek van õhozzá és egykor örököstársak lesztek országában. Mindaz, ami az Úr Jézus ereje által rajtunk keresztül történik, távolról sem olyan értékû, mint ami bennünk és rajtunk megy végbe a kegyelem folytán.

Amikor a 70 tanítvány visszatért elsõ missziói útjáról, különösképpen annak örültek, hogy még a gonosz lelkek is meghátráltak szavuk elõl. Jézus azonban egy magasabb rendû és tisztább örömre mutat rá. A gonosz lelkek kiûzésénél könnyen az önelégültség érzése léphetett fel - hogy olyan nagy dolgokat vittek véghez. Ez hamarosan gõggé és becsvággyá fejlõdhet. És akkor hangzik majd egyszer: nem ismerlek titeket! Lehet, hogy az én nevemben ördögöket ûztetek, mégis idegenek maradtatok a számomra, eltávolodtatok az én gondolkodásmódomtól, távozzatok tõlem ti gonoszok (vö. Máté 7, 23).

- Abban az örömben, hogy a nevem fel van írva a mennyben, már nincs meg a becsvágy önzõ mellékíze. Itt nem én magam cselekszem, hanem megtapasztalom a meg nem érdemelt kegyelmet, amelyért Istennek még az örökkévalóságban sem tudok eléggé hálát adni.

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/eichorn?ho=6&nap=1