De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk
Jézus Krisztus által!
(1 Kor 15, 57)
Igénk összefüggése értelmében elõször is a halál felett
aratott gyõzelemrõl van szó. Látszat szerint a halál hatalmasabb, mint az élet
és látszólag övé az utolsó szó. De végül mégsem a halál, hanem az élet
diadalmaskodik. Jézus Krisztus feltámadása kezeskedik errõl. Az élet erõsebbnek
bizonyul, mint a halál, mihelyt kapcsolatba kerülünk Jézus Krisztussal. A halál
kénytelen mindazokat szabadon engedni, akik már Jézus Krisztus által megújult
belsõ életet nyertek. Miért kellene rettegnünk a meghalástól, amikor az csupán
átmenet az életre?
Pál a bûnt a halál fullánkjának nevezi. Általa lesz igazán
veszélyes a halál, mint a skorpió a fullánkjával. Amint a bûn elvétetik, a
halál nem tud többé megölni. Jézus gyõzelmet ad a bûn felett is. Már magunkkal
hozzuk a világra és a hosszú összeszokás révén rettentõ hatalommá válik. Ereje
úgy roppantja össze jó szándékainkat, mint vékony nádszálakat. Gondoljunk csak
az iszákosság vagy a tisztátalan élet ijesztõ hatalmára! Jézus Kriszus által
gyõzelmet arathatunk minden bûn felett, õ gyõzelmet ad erõszakos énünk felett,
még azokban a sötét órákban is, amikor a testi vágyak nagy erõvel törnek ránk.
Diadalra segít a harag és türelmetlenség idején, melyek magukkal akarnak
ragadni minket. Legyõzi az irigységet, mely szívünket marcangolja. És Õ segít
diadalra mind az érzékenykedés, a neheztelés, a kesergés, mind az
aggodalmaskodás és kapzsiság felett, melyek hatalmukba kerítenek minket. Még az
idegeink, rossz lelki állapotunk felett is gyõzelemre segít.
A bûnnel függ össze a lelkiismeretben jelentkezõ önvád is.
Az ilyen lelkiismeret szörnyû hatalom. Nem lehet olyan könnyen elhallgattatni,
újra meg újra jelentkezik. A vádoló, furdaló lelkiimerettel szemben az ember
nem könnyen állja meg a helyét; a lelkiismeret nem hagy neki nyugtot. Erõsebb,
mint a büntetéstõl, megszégyenítéstõl, vagy magától a haláltól való félelem.
Csak az Úr Jézus Krisztus csendesítheti le igazán azzal, hogy megszabadít
minket a bûn terhelõ érzésétõl. - Isten gyõzelmet ad nekünk, de ez nem azt
jelenti, hogy felmentést nyerünk a harcok alól. Sõt ellenkezõleg! De mivel tudjuk,
hogy a gyõzelem a mienk lesz, bátrabban és örömmel tudjuk vállalni a harcot. A
gyõzelmek megtapasztalásából eredõ bizonyosság hálássá és örvendezõvé tesz.
Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.