Carl Eichhorn: Én Uram vagy Te!

Ezt mondom az Úrnak: én Uram vagy te.

(Zsoltár 16, 2)

Ez az Ige az elsõ parancsolat - Én vagyok az Úr, a te Istened - csodálatos visszhangja. Istenének szava mélyen behatolt Dávid lelkébe s most e nagyszerû hitvallás szavaival visszaadja azt az Úrnak. Sok lélekben egyszerûen "hever" Isten Igéje. Lerakódik bennünk, mint valami holt anyag. Ha azonban életté válik bennünk, akkor az Ige, amit hallottunk, mint vallomás és bizonyságtétel kerül felszínre. Ez a különbség a csak megszokásból hallgatók és az élõ lelkû hallgatók között. A zsoltáríró nem tudott hallgatni, mert Isten naggyá, sõt mindenné lett a számára. Az isteni kijelentés a kegyelemben és irgalmasságban való gazdagságával megnyerte Dávid szívét. Egészen különös kegyelmi megtapasztalás volt mögötte. Túláradó, hálás örömmel kiáltja: "igen, te vagy az Isten és rajtad kívül nincs szabadító! Te vagy az én mindenem." Ezt mondotta Istenének és ezzel a vele való szövetséget megszilárdította.

Dávid a fenti megnyilatkozásával Istent egyedüli és feltétlen Urának ismerte el, teljesen átadta és elkötelezte magát neki. Így szól Dávid: "Ezt mondom" - és nem azt fejezi ki, hogy ezt mondtam valamikor. Ezzel azt akarja hangsúlyozni, hogy ezt mondom most és emellett maradok. Ezt többé nem lehet megmásítani. - Amikor Pál apostol háromszor könyörgött az Úrnak, hogy szabadítsa meg õt, akkor olyan választ kapott felülrõl, amely nem felelt meg az õ vágyakozó imádságának, de amelyrõl világosan tudta, hogy most már mindig így maradnak nála a dolgok. "Az Úr szólt így hozzám" „elég néked az én kegyelmem” és ezt nem lehet egyszerûen lerázni magunkról (2 Kor 12, 9).

Vajon tudsz-e te is ilyen teljes átadásról? Átadtad-e már neki a kizárólagos rendelkezési jogot önmagad és életed felett? Tersteegen, sok lelki ének híres szerzõje, életének egy ilyen megszentelt órájában belekarcolt késheggyel a saját karjába és kiserkenõ vérével örök tulajdonul elkötelezte magát az Úrnak.

De a dolog nem ilyen külsõségeken fordul meg. Nem ez a lényeges. Egyszer azonban teljes és kizárólagos kapcsolatra kell jutnod az Úrral. Szívünk jégkérgének végre le kell teljesen olvadni és el kell tûnjön az utolsó ellenállás is. Ha viszont az Úrral való szövetséget megkötöttük, akkor Õ szavunkon fog minket és nem enged el többé.

Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/eichorn