Mert én parancsolok a népeknek, és megrostálom Izráel házát,
mintha rostával ráznák, de egy szem sem esik a földre" (Ám 9,9).
A rostálás ma is tart még. Akárhová megyünk, Isten tisztít
és rostál bennünket. Isten napjainkban is megpróbálja népét mindenütt a
világban, mint ahogy a gabonát is megrostálják. Olykor az ördög tartja a
kezében a rostát, és jól megrázza abban a reményben, hogy így végleg
tönkretehet minket. A hitetlenek sem restek, hogy szívünkbe és elménkbe
ültessék a maguk állandó nyugtalanságát és félelmét. A világ pedig készségesen
segít nekik ebben, és nagy lendülettel ráz jobbra- balra bennünket. Ami pedig a
legrosszabb, maga a hitetlenné vált egyház is hozzáadja erejét ehhez a
rostáláshoz.
Nos, csak hadd rostáljanak! Így különül el a pelyva a
búzától. A tiszta búza így legalább megszabadul a pelyvától és a portól. De
milyen nagy kegyelmet hirdet nekünk mai igerészünk, amikor azt ígéri, hogy: egy
szem sem esik a földre". Ami jó, igaz és kegyes, azt Isten megőrzi. A
legkisebb sem vész el gyermekei közül, és egyetlen hívő sem szenved olyan
veszteséget, ami igazán kárára lenne. A rostálásban úgy megtartatunk, hogy azt
a végén Krisztus Jézus által nyereségnek találjuk majd.
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.