„Legyetek… rendíthetetlenek!” (1Kor 15:58)
Georg Friedrich Händel zenei zseni volt. Huszonegy évesen a
billentyűk virtuózaként ismerték. Amikor az előadó-művészettől a zeneszerzésre
váltott, azonnal hírnevet szerzett, és hamarosan kinevezték a hannoveri
választófejedelem (később I. György néven Anglia királya) udvari
zeneigazgatójává.
Amikor Händel Angliába költözött, hírneve tovább nőtt.
Negyvenéves korára már világhírű volt. De tehetsége és hírneve ellenére sokféle
nehézséggel kellett szembenéznie. Az angol zeneszerzők között ádáz rivalizálás
folyt.
A hallgatóság szeszélyes volt – előfordult az is, hogy senki
sem jelent meg a hangversenyén. Áldozatául esett a változó politikai
áramlatoknak. Többször is a csőd szélén állt.
Számos baját még romló egészségi állapota is tetőzte.
Agyvérzést szenvedett, aminek következtében a jobb karja elerőtlenedett, és
többé nem tudta rendesen használni jobb keze négy ujját.
Bár egészsége később
helyreállt, mindez azt eredményezte, hogy depressziós lett. Végül ötvenhat
évesen úgy döntött, hogy itt az ideje nyugdíjba vonulni. Csüggedten,
nyomorúságosan és adósságoktól terhelten úgy érezte, hogy az adósok börtönében
fogja végezni. Így 1741. április 8-án koncertet adott, melyet akkor búcsúkoncertnek
szánt.
Csalódottan és önsajnálattal telve feladta. De még abban az
évben valami hihetetlen történt. Egy gazdag barátja, Charles Jennings lelket
öntött bele azzal, hogy meglátogatta, és átadott neki egy szövegkönyvet, amely
Krisztus életére alapult. A mű felkeltette Händel kíváncsiságát, és elkezdett
írni. Az ihlet hirtelen jött, mint az áradat. Három hétig csaknem megállás
nélkül írt. Aztán még két napot töltött a hangszereléssel. Huszonnégy nap alatt
teljesen elkészült a Messiás oratórium 260 oldalas kéziratával! Arra gondolsz,
hogy feladod? Ne tedd! Légy rendíthetetlen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.