"Mindenkinek mindenné lettem, hogy minden módon
megtartsak némelyeket" (1Kor 9,22).
A szolgálatban álló keresztyénnek meg kell tanulnia, hogy
Istennek nemes gondolkozású embere legyen nemtelen dolgok tömkelegében is. Ne
mentegesd magad soha: "Ha valahol másutt lennék!" Istennek minden
embere közönséges ember, és csak az az ügy teszi rendkívülivé, amit Ő bízott
rá. Ha nem az igaz ügy tölti be gondolatainkat és melegíti át a szívünket,
kihullunk a rostán, mert hasznavehetetlenek lettünk Istennek. Nem a mi
választásunk alapján lettünk Isten munkatársai. Sokan vannak, akik a maguk
szabad elhatározásából lettek munkásaivá, de ezekben nincs ott Isten mindenható
kegyelme, sem az Ő hatalmas Igéje. Pál egész szívét, értelmét és lelkét
betöltötte az az egy, amiért Jézus Krisztus eljött; soha nem vesztette szem
elől ezt az egyet. Egyetlen középponti ténnyel kell nekünk is szembe néznünk:
Jézus Krisztussal, a Megfeszítettel!
"Én választottalak titeket" (Jn 15,16). Ragaszkodj
hitvallásodban a nagyságnak ehhez a jeléhez. Nem mintha te ragadtad volna meg
Istent, hanem Ő ragadott meg téged. Itt ebben az iskolában is Ő munkálkodik:
hajlít, széttör, átformál, amint éppen jónak látja. Miért teszi ezt? Nem
tudjuk. Csak egyetlen egy célért hogy elmondhassa: ez az én emberem. Annyira
Isten kezében kell lennünk, hogy általunk másokat is ráállíthasson a Kősziklára
éppúgy, mint ahogyan minket is ráhelyezett.
Soha ne határozd el hogy Isten munkatársa leszel, de amikor
Isten hívása megszólalt benned, jaj neked, akár jobbra, akár balra fordulsz is
el tőle. Olyat tesz veled, amit sohasem tett a hívása előtt, olyat, amit nem
tesz meg másokkal. Engedd, hadd tegye meg!
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c.
könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.