„A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem,
szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs
törvény.”
Gal 5,22-23
Szeretet: „A szeretet mennyei eredetű plánta, melyet naponta
kell gondoznunk. A szelídség, a kedvesség, a hosszútűrés mindent eltűr és
mindent elvisel, és az, hogy nem tudnak könnyen felingerelni, ezek a szeretet
értékes fájának gyümölcsei. (Review and Herald, 1888. június 5.)”
Öröm: „Igéjében az Úr úgy mutatja be népét, mint egy
örvendező népet… Törekedjünk arra, hogy megtanítsuk a hívőket az Úrban való
örvendezésre! A cselekvő hit eredménye a lelki öröm. Isten népének hittel és
Szentlélekkel teljesnek kell lennie, s Uruk csak akkor dicsőül meg bennük.
(Bible Training School, 1905. április 1.)”
Békesség: „Akik nyugtalanok, panaszkodók és zúgolódók, azok
azért olvassák a Bibliát, hogy azzal is bizonyítsák saját eljárásaikat. Ők
Isten tanácsait elutasítják vagy kiforgatják. Békessége annak van, aki akaratát
Isten akaratába helyezte és vágyik arra, hogy az isteni utasítást kövesse.
(Signs of the Times, 1893. augusztus 14.)”
Türelem: „A világban van egy ál- és egy igazi kereszténység.
Az ember igazi jelleme abban nyilvánul meg, hogyan bánik embertársaival.
(Review and Herald, 1895. április 9.)”
Szívesség: „Nekünk, keresztényeknek nem szabad
keményszívűnek és megközelíthetetlennek lennünk. Magatartásunknak Krisztust
kell tükröznie, jellemünknek pedig a mennyei kegyelem szépségét kell magán
viselnie. Isten jelenlétének kell velünk lakoznia, s bárhol vagyunk, árasszunk
fényt a világra. A körülötted élőknek fel kell ismerniük, hogy a menny légköre
leng körül téged. (Review and Herald, 1892. szeptember 20.)”
Jóság: „Ha az igazság iránti szeretet él a szívedben, akkor
az igazságról fogsz beszélni, arról az áldott reménységről, mely Jézusban van.
Ha szeretet van a szívedben, akkor arra fogsz törekedni, hogy testvéredben
megalapozd és felépítsd a legszentebb hitet. (Review and Herald, 1888. június
5.)”
Hűség: „Nem lehet valaki Krisztus küldötte és nem végezheti
Ura munkáját anélkül, hogy ne működnék együtt Istennel a Szentlélek által. Csak
úgy válhatunk alkalmassá a mennyre, ha jellemünk átalakul… Isteni természet
részeseivé kell válnunk, … mert a Szentlélek munkája az, hogy nemesíti az
ízlést, megszenteli a szívet és bemutatja a léleknek Jézus hasonlíthatatlan
szépségét. (Bible Echo, 1893. február 15.)
Szelídség: „Nem, nem jelent lefokozást az, ha valaki a
Golgota Férfiának nyomdokaiba lép. Nap mint nap üljünk le Jézus lábaihoz, és
tanuljunk tőle, hogy beszélgetésünkben, viselkedésünkben, ruházkodásunkban és
minden dolgunkban az a tény legyen nyilvánvalóvá, hogy Jézus irányít bennünket
és uralkodik felettünk. (Review and Herald, 1892. május 10.)”
Mértékletesség: „ Isten minden embertől elvárja, hogy adja
át testét neki élő áldozatul, nem pedig halott, vagy haldokló áldozatként,
melyet legyengített saját életvitele, s mely telve van tisztátalansággal és
betegséggel… Ha testünk törvényeit sértjük meg, az ugyanolyan bűn, mintha a
Tízparancsolat egyikét hágnánk át, mert ez is, az is Isten törvénye. Nem
szerethetjük Istent teljes szívünkből, elménkből, lelkünkből és erőnkből, míg
sokkal jobban szeretjük hasunkat és ragaszkodunk ínyenc falatjainkhoz. Ezzel
naponta aláássuk egészségünket, mellyel Istent dicsőíthetnénk meg, mert ő
teljes erőnket, teljes szellemi képességünket elvárja tőlünk. Bár Krisztus
követőinek valljuk magunkat, akik az örök élet elnyerésére készülünk, káros
szokásainkkal mégis egyre csökkentjük életerőnket... (Testimonies, 2. kötet,
70-71. oldal)”
Ellen G. White írásaiból válogatva
Bejegyezte: Restás László dátum: 4:00
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.