„Szerezz bölcsességet,
szerezz eszességet (és értelmet); ne
felejtkezzél el (szavaimról), se el
ne hajolj (és ne térj el) az én
számnak beszéditől. Ne hagyd el azt, és megtart (és megőriz) téged; szeresd azt, és megoltalmaz téged. A
bölcsesség kezdete ez: szerezz bölcsességet, és minden keresményedből (és
minden szerzeményeden) szerezz értelmet.
Magasztald fel azt (becsüld nagyra), és felmagasztal téged; tiszteltté tesz
téged (és dicsőséget hoz rád), ha hozzád
(vagyis magadhoz) öleled azt. Ád a te
fejednek kedvességnek koszorúját, (mert ékes koszorút tesz a fejedre); igen szép ékes (és díszes) koronát ád néked. Hallgasd (meg), fiam, és vedd be az én beszédeimet (és
fogadd el mondásaimat); így sokasodnak
meg néked a te életednek esztendei” (Péld. 4,5-10).
Mert: „Az eszesnek
elméjében nyugszik a bölcsesség; ami pedig a tudatlanokban van, magát hamar
megismerteti (Más fordítás: Az értelmes ember szívében bölcsesség lakik, de
az is kitudódik, hogy mi van az ostobákéban). (Péld. 14,33).
És hogy mi a bölcsesség, arról így hangzik a kijelentés: „Az Istennek teljes beszéde (és minden
szava, logosza: Igéje) igen tiszta
(és színigaz), és pajzs az ahhoz
folyamodóknak (mert pajzsa ő a hozzá menekülőknek). Ne tégy az ő beszédéhez (ne tégy hozzá szavaihoz (logoszaihoz:
Igéihez) semmit); hogy meg ne feddjen
téged (mert megcáfol), és hazugságban
maradsz!” (Péld. 30,5-6)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.