Ige: Az időszakokról, és alkalmakról

 A tanítványok: „Mikor a parancsra egybegyűltek, megkérdék [tudakozódtak Tőle, és faggatták] őt (Az Úr Jézust), mondván: Uram, avagy nem ez [nem a mai] időben [vagyis nem mostanában] állítod-é helyre az országot [állítod fel újra a királyságot] Izráelnek?

Monda pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni [ismerni] az időket vagy alkalmakat [az időpontokat, vagy időszakokat, az időket és a korszakokat; (kairosz): alkalom, alkalmas / megfelelő idő; kijelölt, elrendelt idő(pont)], melyeket az Atya a maga hatalmába [hatáskörébe] helyezett” (Csel. 1,6-7)

[Más fordítás: Egyedül az Atyának van hatalma ezeket meghatározni, amelyeket az Atya saját tetszése szerint határozott meg]*

*A farizeusok is ezt tudakolták az Úr Jézustól: „Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el (nem úgy jön el, hogy az ember jelekből következtethetne rá, vagy kiszámíthatná: Az eredeti szó csillagászati szakkifejezés, arra utal, hogy az ember a csillagászati jelenségeket meg tudja figyelni, előre ki tudja számítani). Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti közöttetek, van” (Luk. 17,20-21)

Pál apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Mert az Isten országa [királysága; uralma]… igazság, [megigazultság;] békesség [vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás] és Szent Szellem által való öröm. [öröm, jókedv, vidámság, boldogság a Szent Szellemben]” (Róm. 14,17)

Aki így ír a mindenkori hívőknek: „Az időkről és időszakokról (az időpontokról és alkalmakról) pedig, atyámfiai (testvéreim), nem szükség, hogy írjak néktek” (1 Thess. 5,1)

Dávid pedig így könyörög az Úrnak: „Te kelj fel, könyörülj a Sionon (indulj irgalomra Sion iránt)! Mert ideje, hogy könyörülj rajta (hogy megkegyelmezz neki), mert eljött a megszabott idő (itt van már az ideje!)” (Zsolt. 102,14)

De az Úr azt mondja: „A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mindörökké, hogy e törvénynek minden igéjét beteljesítsük” (5 Móz. 29,29)

 Mert: „Az Istennek tisztességére van a dolgot eltitkolni (Isten dicsősége az, hogy a dolgokat elrejti); a királyoknak pedig tisztességére van a dolgot kikutatni. (a királyok dicsősége az, hogy a dolgokat kikutatják)” (Péld. 25,2)

 Arról pedig, hogy kiknek dicsőség kikutatni a titkokat, így ír Isten Igéje. Jézus Krisztus: „… tett minket királyokká és papokká az ő Istenének és Atyjának: annak dicsőség és hatalom mind örökkön örökké! Ámen” (Jel. 1,6)

Mikor azért [a parancsra] azok egybegyűltek, megkérdék [tudakozódtak Tőle, és faggatták] őt, mondván: Uram, avagy nem ez [nem a mai] időben [mostanában] állítod-é helyre az országot [állítod fel újra a királyságot] Izráelnek? (Csel. 1,6)

Monda pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni [és ismerni] az időket vagy alkalmakat [az időpontokat, vagy időszakokat, az időket és a korszakokat; (kairosz): alkalom, alkalmas / megfelelő idő; kijelölt, elrendelt idő(pont)], melyeket az Atya a maga hatalmába [saját hatáskörébe] helyezett (Csel. 1,7)

[Más fordítás: Egyedül az Atyának van hatalma ezeket meghatározni, amelyeket az Atya saját tetszése szerint határozott meg]*

*A farizeusok is ezt tudakolták az Úr Jézustól: „Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el (nem úgy jön el, hogy az ember jelekből következtethetne rá, vagy kiszámíthatná: Az eredeti szó csillagászati szakkifejezés, arra utal, hogy az ember a csillagászati jelenségeket meg tudja figyelni, előre ki tudja számítani). Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti közöttetek, van” (Luk. 17,20-21)

Pál apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Mert az Isten országa [királysága; uralma]… igazság, [megigazultság;] békesség [vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás] és Szent Szellem által való öröm. [öröm, jókedv, vidámság, boldogság a Szent Szellemben]” (Róm. 14,17)

Aki így ír a mindenkori hívőknek: „Az időkről és időszakokról (az időpontokról és alkalmakról) pedig, atyámfiai (testvéreim), nem szükség, hogy írjak néktek” (1 Thess. 5,1)

Dávid pedig így könyörög az Úrnak: „Te kelj fel, könyörülj a Sionon (indulj irgalomra Sion iránt)! Mert ideje, hogy könyörülj rajta (hogy megkegyelmezz neki), mert eljött a megszabott idő (itt van már az ideje!)” (Zsolt. 102,14)

De az Úr azt mondja: „A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mindörökké, hogy e törvénynek minden igéjét beteljesítsük” (5 Móz. 29,29)

 Mert: „Az Istennek tisztességére van a dolgot eltitkolni (Isten dicsősége az, hogy a dolgokat elrejti); a királyoknak pedig tisztességére van a dolgot kikutatni. (a királyok dicsősége az, hogy a dolgokat kikutatják)” (Péld. 25,2)

 Arról pedig, hogy kiknek dicsőség kikutatni a titkokat, így ír Isten Igéje. Jézus Krisztus: „… tett minket királyokká és papokká az ő Istenének és Atyjának: annak dicsőség és hatalom mind örökkön örökké! Ámen” (Jel. 1,6)