2 Péter 1. fejezet: A hit alapja a kinyilatkoztatás; (szerkestett)

2 Pét. 1,1 Simon Péter, Jézus Krisztus (rab)szolgája és apostola [(aposztolosz): követe, aki a küldő személy hatalmával szól, és cselekszik, írja e levelet]. Azoknak, akik velünk egyenlő [(iszotimosz): értékű] drága [és értékes] hitet nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak, Jézus Krisztusnak igazságában, [vagyis a mi Istenünk, és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus megigazítása által]:

2 Pét. 1,2 Kegyelem [(kharisz): vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása] és békesség [(eiréné): vagyis az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában], adassék néktek [és töltsön be titeket, és gyarapodjon bennetek] bőségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében [(epignószisz) vagyis megismerése, és megértése által].

 Pét. 1,3 [Abból kell kiindulnom], mivelhogy az ő isteni ereje [és hatalma] mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre [vagyis Isten tiszteletére] való, [és ami az élethez és az Istenben való boldogsághoz kell, és Isten szolgálatához szükséges], Annak megismerése [(epignószisz): és megértése] által, aki minket a saját dicsőségével [(doxa): fényességével, és ragyogásával] és hatalmával [(areté): kiválóságával] elhívott.

2 Pét. 1,4 Amelyek által igen nagy és becses [(timiosz): és értékes, drága] ígéretekkel ajándékozott meg bennünket. Hogy azok által isteni természet [(phüszisz): és jellem, és tulajdonság] részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, [(apopheugó): elmenekülve a világ romlásától] amely a kívánságban [(epithümia): vágy, kívánság, szenvedélyben] van e világon.

2 Pét. 1,5 Ugyanerre [vagyis ezekre az ígéretekre támaszkodva] pedig teljes igyekezetet [(szpúdé): szorgalmat, buzgalmat, fáradozást] is fordítván [és minden igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy] a ti hitetek mellé [(pisztisz en): hitetek, és meggyőződésetekben hitelességként] ragasszatok jó [(areté): kiváló, nemes] cselekedetet, a jó [(areté): erény, vagyis olyan lelkület, amelyik mindig kész minden jóra, de csak a jóra. Továbbá erős, egészséges és tiszta, és a kiváló, nemes] cselekedet mellé tudományt [(gnószisz): megismerést ismeretet, főként a kinyilatkoztatásból származó tudást].

2 Pét. 1,6 A tudomány [(gnószisz): megismerés, ismeret, főként a kinyilatkoztatásból származó tudás] mellé pedig mértékletességet [(egkrateia): önuralmat, önmegtartóztatást, a magatok fölötti uralmat]. A mértékletesség [az önuralom, önmegtartóztatás, a magatok fölötti uralom] mellé pedig [reményteljes] tűrést, [(hüpomoné): kitartást, állhatatosságot]. a tűrés mellé [állhatatosságban, és kitartásban] pedig kegyességet [(euszebeia): Isten iránti gyermeki tiszteletet, és hitben folyó hívő életet].

2 Pét. 1,7 A kegyesség [(euszebeia): vagyis Isten iránti gyermeki tisztelet, és hitben folyó hívő élet] mellé pedig atyafiakhoz [vagyis testvérekhez] való hajlandóságot [(philadelphia): azaz testvéri szeretetet], az atyafiakhoz [testvérekhez] való hajlandóság [vagyis a testvéri szeretetet] mellé pedig [(agapé): Isten szerinti] szeretetet.

2 Pét. 1,8 Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká [(argosz): lusta, tétlen, henyélő, hasznavehetetlen, haszontalan, hatástalan, eredménytelenné, és nem lesztek restek], sem gyümölcstelenekké [(akarposz): sem meddőkké, terméketlenekké] a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére [(epignószisz): megértésére] nézve.

2 Pét. 1,9 Mert akiben ezek nincsenek [(pareimi): nem jelennek] meg, az vak, és rövidlátó [az vak, mert gyenge a látása], elfelejtkezvén a régi bűneiből [vagyis a céltévesztésből] való megtisztulásáról.

2 Pét. 1,10 Annakokáért atyámfiai [testvéreim] igyekezzetek [és (szpúdadzó): törekedjetek még] inkább a ti elhívatástokat és kiválasztatásotokat erőssé tenni [(bebaiosz): megerősíteni, megszilárdítani, állandóvá tenni, hogy megmaradjon]; mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg [(ptaió): nem fogtok megbotlani, vagy elesni, vagy kudarcot vallani] soha.

2 Pét. 1,11 Mert ekképen [(gar hútó hútósz): ugyanis ilyen módon] gazdagon adatik majd [(epikhorégeó):a segítség, és támogatás] néktek [és így lesz ugyanis könnyű számotokra] a mi Urunknak és megtartónknak [vagyis Üdvözítőnknek], a Jézus Krisztusnak örök [(aióniosz): vagyis örökkévaló] országába [(baszileia): és királyságába] való [(eiszodosz): bejutás, és] bemenetel. [Más fordítás: És nagyszerű fogadtatásban lesz részetek Urunk és Megmentőnk, Jézus Krisztus örökké tartó Királyságában].

2 Pét. 1,12 Annakokáért [(dio): amely okból kifolyólag] nem mulasztom el [(ameleó): és nem hanyagolom el, és nem veszem könnyelműen]. Hogy mindenkor [(aei): és rendszeresen] emlékeztesselek titeket ezekre. hogy [(kaiper): bármennyire is] tudjátok ezeket [(eidó oida): és tisztában vagytok ezekkel], és erősek [és szilárdak] vagytok a jelenvaló igazságban [(alétheia): a valóságban].

2 Pét. 1,13 Méltónak vélem [és helyesnek, sőt kötelességemnek és igazságos dolognak tartom] pedig, amíg ebben a sátorban vagyok [(szkénóma): földi porsátorban lakom], hogy emlékeztetés által ébresztgesselek titeket [buzdítsalak, és ösztönözzelek benneteket];

2 Pét. 1,14 Mint aki tudom [és biztos vagyok abban], hogy hamar leteszem (por)sátoromat, [vagyis hogy közel van sátram lebontása], amiképen a mi Urunk Jézus Krisztus is megjelentette [világossá tette, és tudtomra adta] nékem.

2 Pét. 1,15 De igyekezni fogok azon [(szpúdadzó): mert gondom van, és törekszem is arra], hogy ti az én halálom [(exodosz): eltávozásom, elköltözésem] után is mindenkor [(hekasztote): minden időben, és mindig] megemlékezhessetek ezekről.

2 Pét. 1,16 Mert nem mesterkélt [kitalált, (szophidzó): ravaszul kieszelt, mesterségesen kiagyalt] meséket [(müthosz): nem szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekt, vagy kitalált mítoszokat, azaz: meséket, vagy legendákat] követve [és nem bölcsen kieszelt hitregék nyomába szegődve] ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát. [(dünamisz): erejét] és eljövetelét [vagyis: (parúszia): megjelenését, jelenlétét, megérkezését, és látogatását]. Hanem mint akik szemlélői [és szemtanúi] voltunk az ő [megdicsőülésének], nagyságának [(megaleiotész): fenségének, hatalmas erejének, dicsőségének, és ragyogásának].

2 Pét. 1,17 Mert amikor az Atya Istentől azt a tisztességet [megbecsülést] és dicsőséget nyerte, hogy hozzá a felséges dicsőség ilyen szózata jutott: Ez az én szeretett [és szerelmes] Fiam, akiben én gyönyörködöm [(eudokeó): aki elnyerte helyeslésemet; akiben kedvem lelem, és akiben én megnyugodtam, és akiben én megengeszteltettem]:

2 Pét. 1,18 Ezt az égből [vagyis a mennyből] jövő szózatot mi hallottuk, együtt lévén vele a szent hegyen.

2 Pét. 1,19 És igen biztos [(bebaiosz): szilárd, erős, stabil, megbízható, megerősített, és hiteles] nálunk a prófétai beszéd [(logosz): a prófétai Ige] is, amelyre jól teszitek, ha [(proszekhó): gondosan] figyelmeztek. Mint [(aukhmérosz): piszkos, homályos] sötét helyen [vagy sötét helyzetben] világító [(phainó): felragyogó, és fénylő] szövétnekre [(lükhnosz): vagy lámpásra, mécsesre], míg nappal virrad [és amíg felragyog a nap], és hajnalcsillag kél fel [vagyis fel nem ragyog] szívetekben [(kardia): a szellemi életetek központjában].

2 Pét. 1,20 Tudván először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból.

[Más fordítás: Mindenekelőtt azt kell megértenetek, hogy az írás egyetlen próféciája sem ered, sem nem származik egyéni értelmezésből, vagy önkényes magyarázatból, és az írásnak egyetlen próféciája sem oldható meg a magunk magyarázatával.

2 Pét. 1,21 Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Szellemtől indíttatva [és Általa sugalmazva] szólottak az Istennek szent emberei [hanem Istenből szóltak].