Példabeszédek 2. fejezet: Kiálts bölcsességért! (héberrel és kapcsolódó igékkel)

Péld. 2.1 [Szerető] Fiam! Ha [felfogod, megérted, és] beveszed [vagyis befogadod, és megfogadod, és magadévá teszed] az én beszédeimet [szavaimat, és mondásaimat], és [megtartod] az én parancsolataimat, és elrejted [megközelíthetetlenné teszed, és kincsként őrzöd] magadnál [és magadba zárod],

Péld. 2.2 Ha figyelmeztetvén [vagyis figyelmesen hallgatsz, és megszívleled, és hozzá igazodva engedelmeskedsz,] a [szellemi] bölcsességnek [megnyitva, és odafordítva] a te füleidet, hajtod a te elmédet [és szívedet, vagyis szellemi életednek irányítóját tisztánlátásra készteted, és a bölcsesség megismerésére adod, szívből törekedve] az értelemre [s kitárva szívedet az okosságnak],

Péld. 2,3 Igen, nos, ha a bölcsességért [tudásért, és megkülönböztető képességért, és a felismerésért hangosan] kiáltasz [sőt könyörögsz, és hívod], és az értelemért [és a megértésért, és a helyes értelmezésért] a te szódat felemeled [és bölcsesség megnyerése után sóvárog a hangod, mert hiányát érzed, és kívánod, vágysz rá, ezért keresed, és kutatod],

Péld. 2,4 Ha [hiányát érzed, és kívánod, vágyódsz utána, ezért törekszel utána, és] keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a [rejtett] kincseket [úgy] kutatod azt [úgy keresed nyomát, és kiaknázod, mint a kincseket],

Péld. 2,5 Akkor megérted [felfogod, és érzékeled] az Úrnak [JHVH=Jehovának, az örökkévalónak] félelmét [vagyis tiszteletét], és az Istennek ismeretére jutsz. [Más fordítás: És rájössz mi az istenismeret, mert megnyered és hozzájutsz, és megtalálod az Úrnak, Istennek megismerését, és tudományát, és teljes tisztánlátásra jutsz].

Péld. 2,6 Mert [csak] az Úr [JHVH=Jehova, az Ő jelenléte] ad bölcsességet, az ő szájából tudomány [és megismerés] és értelem [és megértés, ismeret, okosság, és tisztánlátás] származik^*

*És így folytatja a tanítást Bölcsesség „Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt (és ne az ezüstöt); és a tudományt (a tudást) inkább, mint a választott aranyat (a színaranyat). Mert jobb (értékesebb) a bölcsesség a drágagyöngyöknél (az igazgyöngynél); és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek (és nem fogható hozzá semmiféle drágaság)” (Péld. 8,10-11).

„Mert jobb ennek megszerzése az ezüstnek megszerzésénél (több haszna van ennek, mint az ezüstnek), és a kiásott aranynál (a színaranynál) ennek jövedelme (nagyobb). Drágább a fényes kárbunkulusoknál, és minden te gyönyörűségeid nem hasonlíthatók hozzá

(Más fordítás: Drágább ez a gyöngynél, és semmi sem fogható hozzá, amiben kedved leled)” (Péld. 3,14-15).

„Színaranyért meg nem szerezhető (nem lehet megvenni), ára ezüsttel meg nem fizethető (nem lehet árát ezüstben kimérni). Nem mérhető össze (nem fizethető meg) Ofir (jelentése: a gazdagság földje) aranyával, nem drága onixxal, sem zafírral. Nem ér fel vele az arany és gyémánt, aranyedényekért (arany ékszerekért) be nem cserélhető. Korall és kristály említni sem való; a bölcsesség ára (és birtoklása) drágább a gyöngyöknél. Nem ér fel vele Kúsnak topáza, színarannyal sem mérhető össze (színarannyal sem lehet megfizetni)” (Jób. 28,15-19).

„A vén emberekben van-é a bölcsesség, és az értelem a hosszú életben-é? Ő nála (az Úrnál) van a bölcsesség és hatalom, övé a tanács és az értelem. (Jób. 12,12-13).

„Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!” (Jób. 22,22).

Elihu (jelentése: maga az Isten) a Jób barátaihoz így szól: „Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcsességet az évek sokasága! Pedig a szellem az, az emberben és a Mindenható lehelése, ami értelmet ad néki! Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.” (Jób. 32,7-9).

 Dánielen keresztül megismételtetik a kijelentés: „Ezt mondta Dániel: Isten neve legyen áldott örökkön örökké, övé a bölcsesség és a hatalom….Ő ad bölcsességet a bölcseknek és tudományt a nagy tudósoknak. Ő tárja fel a mélyen elrejtett titkokat; tudja, mi van a sötétségben, és nála lakik a világosság.” (Dán. 2,20-22).

Isten így hív minden embert, aki vágyik megismerni Őt: „Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort (az öröm szimbóluma) és tejet (az Evangélium szimbóluma). Miért adtok pénzt azért, ami nem kenyér, és gyűjtött kincseteket (keresményeteket) azért, ami meg nem elégíthet (amivel nem lehet jóllakni)? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek (életetek) kövérségben” (Ésa. 55,1-2).

Péter apostol is arra buzdít – kijelentve azt is – hogy mi, és ki után kell vágyakozni: „Mint most született csecsemők (gyanánt), a tiszta (csalárdságtól mentes, szellemi) hamisítatlan (megtéveszthetetlen) tej (Isten Igéje) után (epekedjetek, nagyon) vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek. (és általa növekedjetek az üdvösségre) (amíg majd megmenekültök)” (1 Pét. 2,2).

Pál apostol is azt kéri az Úrtól a mindenkori szentek számára: „Hogy szívük felbátorodjék, összeforrva szeretetben, és eljussanak a teljes bizonyossághoz vezető ismeret egész gazdagságára: az Isten titkának, Krisztusnak ismeretére. Benne van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve” (Kol. 2,2-3).

 Mert: „Tőle [Belőle] vagytok [származtok] pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lőn nékünk Istentől, [Isten rendeléséből]…” (1 Kor. 1,30).

A testté lett Ige, a Logosz kijelentése a bölcsességről, aki nem más, mint Ő maga: „Valaki én hozzám jő és hallgatja az én beszédeimet és azokat megtartja, megmondom néktek, mihez hasonló. Hasonló valamely házépítő emberhez, aki leásott és mélyre hatolt, és kősziklára vetett fundamentumot: mikor aztán árvíz lett, beleütközött a folyóvíz abba a házba, de azt meg nem mozdíthatta: mert kősziklán épült. Aki pedig hallgatja, de nem tartja meg, hasonló ahhoz az emberhez, aki csak a földön építette házát fundamentum nélkül: amelybe beleütközvén a folyóvíz, azonnal összeomlott; és nagy lett annak a háznak romlása.” (Luk. 6,47-49).

Akit Isten népe vezetőjéül jelölt ki, annak ad mintát és példát, hogy mit kell kérnie, és mit ad az ilyen imára Isten: „Adj azért nekem bölcsességet és tudományt, hogy tudjam ennek a népnek az ügyeit intézni. Különben ki tudná kormányozni a te nagy népedet? Isten ezt felelte Salamonnak: Mivel ez volt a szívedben, és nem gazdagságot, vagyont és dicsőséget kértél. Nem is gyűlölőid életét vagy hosszú életet kértél, hanem bölcsességet és tudományt kértél, hogy kormányozni tudd népemet, amelynek a királyává tettelek: ezért megadom neked a bölcsességet és a tudományt, sőt olyan gazdagságot, vagyont és dicsőséget is adok neked, amihez fogható nem volt és nem is lesz egy királynak sem, sem előtted, sem utánad” (2 Krón. 1,10-12).

És tovább folytatja a tanítást az Úr: „Fordítsd ide füledet, hallgasd a bölcsek szavait, és figyeljen elméd tudományomra! Mert gyönyörűséget szerez, ha őrzöd azokat magadban, ajkadon is állandóan ott lesznek. Legyen az Úrban bizodalmad, ezt tanítom ma neked, bizony, neked! Már előbb is írtam neked tanácsokat és tudnivalókat” (Péld. 22,17-20).

„Add a te elmédet (és szívleld meg) a tanítást, útmutatást, és példát, és a te füleidet hajtsd a bölcs beszédekre (logoszokra= Igékre)” (Péld. 23,12).

 Jakab apostolon keresztül is erre biztat a Szent Szellem: „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki. De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, amelyet a szél hajt és ide s tova hány. Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól; A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember.” (Jak. 1,5-8).

Ezért hangzik a figyelmeztetés: „…Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint.” (Róm. 12,16).

„…az ilyen (hús)testi (vagyis a természetes, emberi) eszességedtől szűnjél meg.” (Péld. 23,4)ű

Péld. 2,7 Az igazaknak [az Istennek tetsző becsületeseknek, a tisztán, feddhetetlenül, az igazság szerint élőknek] valóságos jót [hatékony, praktikus bölcsességet, maradandó sikert] rejteget [és félretesz, elraktároz, felhalmoz, és nekik tartogatja, és megközelíthetetlenné teszi, és őrzi, és], pajzsot [befedezést, védelmet, és oltalmazást] a tökéletesen járóknak [a feddhetetlenül élőknek].

»Más fordítás: Készen tartja, és megőrzi üdvét^*az igazaknak, és védőpajzsa azoknak, akik tökéletesen járnak; megoltalmazza az egyenes szívvel, fedhetetlenségben élőket«

Péld. 2,8 Hogy megőrizze [és vigyázzon; szemmel tartsa, virrasszon, őrködjön és megvédje] az igazságnak útjait [az igazzá nyilvánítottak sorsát], és kegyeseinek [azoknak, akik hűek hozzá, az istenfélő, istent tisztelő szentjei] útját [életútját, sorsát] megtartsa [szemmel tartsa, megőrizze; őrködjön sorsa fölött].

Péld. 2,9 Akkor [és abban az időben] megérted [és megismered] az igazságot [igazságosságot, és a megigazulást], és törvényt [vagyis az ítéletet és a döntést] és becsületességet [igazságot, egyenességet, és békességet], és minden jó [és vidám, boldog, sikeres, és áldott] utat [és életet]^**

*üdv: az itt szereplő görög szótéria szavak (amelyek pontosan megfelelnek a héber jásá; jesuá jelentésének) tartalmazzák a bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból); megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás;

**Már Ábrahámnak akkor megígéri az Úr a tökéletes védelmet, amikor Ábrahám Szodoma királyától nem fogad el semmit: „… lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én pajzsod vagyok tenéked…” (1 Móz. 15,1).

 Ezt az áldást, és ezt a védelmet Ábrahám magva is örökli: „Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök.” (Gal. 3,29).

Dávid, mint a Krisztusi ember előképe, így tesz vallást a mi Urunkról: „Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én pajzsom, üdvösségem szarva, menedékem.” (Zsolt. 18,3).

„Az én pajzsom az Isten, aki megszabadítja a tiszta szívűeket.” (Zsolt. 7,11).

 Mert: „…te, oh Uram! Pajzsom (és oltalmazóm) vagy nékem, dicsőségem, az, aki felmagasztalja az én fejemet.” (Zsolt. 3,4).

 És Dávid – az életveszély közepette – így folytatja megvallását, példát adva a bajbajutottaknak: „Bizony elrejt (és megóv) engem az ő hajlékába (az Ő sátrában) a veszedelem napján; eltakar (és elrejt) engem sátrának rejtekében (sátra mélyén), sziklára emel fel (és magas kősziklára helyez) engem. Most is felülemeli fejemet ellenségeimen (így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között), akik körültem vannak, és én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak” (Zsolt. 27,5-6).

 Mert az Úr: „Híveinek lábait (megőrzi, és) megoltalmazza, De az istentelenek (az Isten nélkül élők) setétségben némulnak el, Mert nem az erő teszi hatalmassá az embert, (és mert senkit sem tesz hőssé a maga ereje)” (1 Sám. 2,9).

„Mert nap és pajzs az Úr Isten; kegyelmet és dicsőséget ád az Úr, nem vonja meg a jót (az Ő javait) azoktól, akik ártatlanul (és feddhetetlenül) élnek. Seregeknek Ura! Boldog ember az, aki bízik benned” (Zsolt. 84,12-13).

Bizony: „Az Úr a te őriződ, az Úr a te árnyékod (és oltalmad) a te jobb kezed felől” (Zsolt. 121,5)

Péld. 2,10 Mert bölcsesség megy [és költözik] a te elmédbe [a te szívedbe, a szellemi életednek irányítójába, a te bensődbe], és a tudomány [a tudás, ismeret és megismerés] a te lelkedben [személyiségedbe, és számodra] gyönyörűséges lesz [és jónak tartod, mert felvidít, gyönyörködtet, örömöt nyújt].

Péld. 2,11 Meggondolás [megfontolás, és jó tanács] őrködik [virraszt, és őrködik] feletted, értelem [okosság, és megértés] őriz [oltalmaz, és tart meg] téged^*

*És folytatódik a kijelentés: „Szerezz bölcsességet, szerezz eszességet (és értelmet); ne felejtkezzél el (szavaimról), se el ne hajolj (és ne térj el) az én számnak beszéditől. Ne hagyd el azt, és megtart (és megőriz) téged; szeresd azt, és megoltalmaz téged. A bölcsesség kezdete ez: szerezz bölcsességet, és minden keresményedből (és minden szerzeményeden) szerezz értelmet. Magasztald fel azt (becsüld nagyra), és felmagasztal téged; tiszteltté tesz téged (és dicsőséget hoz rád), ha hozzád (vagyis magadhoz) öleled azt. Ád a te fejednek kedvességnek koszorúját, (mert ékes koszorút tesz a fejedre); igen szép ékes (és díszes) koronát ád néked. Hallgasd (meg), fiam, és vedd be az én beszédeimet (és fogadd el mondásaimat); így sokasodnak meg néked a te életednek esztendei” (Péld. 4,5-10).

Mert: „Az eszesnek elméjében nyugszik a bölcsesség; ami pedig a tudatlanokban van, magát hamar megismerteti

(Más fordítás: Az értelmes ember szívében bölcsesség lakik, de az is kitudódik, hogy mi van az ostobákéban). (Péld. 14,33).

 És hogy mi a bölcsesség, arról így hangzik a kijelentés: „Az Istennek teljes beszéde (és minden szava, logosza: Igéje) igen tiszta (és színigaz), és pajzs az ahhoz folyamodóknak (mert pajzsa ő a hozzá menekülőknek). Ne tégy az ő beszédéhez (ne tégy hozzá szavaihoz (logoszaihoz: Igéihez) semmit); hogy meg ne feddjen téged (mert megcáfol), és hazugságban maradsz!” (Péld. 30,5-6)

Péld. 2,12 Hogy megszabadítson [megóvjon; megmentsen] téged a gonosznak útjától [a rossz, és helytelen életmódtól, vagy vallási szokástól, vagy istentiszteleti módtól] és a gonoszságszóló férfiútól [és azoktól a veszélyes, rosszindulatú, rossz szándékúnak számító, káros, ártalmas emberektől, akik hamisságot; gonoszságot; álnokságot; fonákságot szólnak, akik közül egy sem hívő, és nem őszinte, nem szavahihető, és nem becsületes];

Péld. 2,13 Akik elhagyják [otthagyják, nem törődnek vele, és elhanyagolják] az igazságnak útját [az egyenes, igaz ösvényt, a keskeny utat], hogy járjanak [a maguk útján, és olyan életmódot folytatnak, amely pusztulásba visz] a sötétségnek útjain [járnak tudatlanságból, a vallási és erkölcsi sötétség útján, amit a bűn, a hitetlenség, és istentelenség, vagyis az Isten nélküli élet okoz].

Péld. 2,14 Akik örülnek gonoszt cselekedvén [akiknek örömet szerez, és akik örömüket lelik, ha rossz, káros, ártalmas, vagyis gonoszt tehetnek, s akik a rút gonosz dolgokon a mások baján, szerencsétlenségén, és viszontagságain], vígadnak [ujjonganak, és örvendenek, és] a gonosz [a rossz, káros, ártalmas] álnokságokon [fonákságokon; hamisságon, és elferdítéseken, és ugrálnak örömükben a gonosz fondorlatosságoknak].

Péld. 2,15 Akiknek ösvényeik görbék [vagyis életútjuk, és életvitelük csavarodott, fonák, torz, elfordult, hamis, csalárd, és útjaik tele vannak kanyarokkal. Feslettek, elvetemültek], és akik az ő útjaikban [életvitelükben] gonoszok [és akik szeretnek görbe, hamis úton járni. Lépéseik gyalázatosak, tisztességtelenek, konokok, makacsok, és önfejűek]^*

*Pál apostolon keresztül így int a Szent Szellem, azt is kijelentve, hogy mi a céljuk a „fonák” beszédűeknek: „Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Szellem titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett. Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak. Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják.” (Csel. 20,28-30).

Az Úr Jézus pedig nyilvánvalóvá teszi, hogy kik a fonák beszédűek, és hogyan ismerhetjük fel őket: „Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, akik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? Ekképpen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik. Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket.” (Mát. 7,15-20).

Ők azok: „Akik értelmükben [és gondolkozásmódjukban] meghomályosodtak [akiknek sötétség borult az értelmükre], elidegenültek az isteni élettől [mert elszakadtak Istentől, aki az élet forrása, mert megmaradtak tévelygésükben] a tudatlanság miatt, mely az ő szívük (az ő bensőjük) keménysége [elkérgesedése, érzéketlensége, vaksága] miatt van bennük. Kik erkölcsi érzés nélkül [reményvesztettségükben; elfásultan és tehetetlenül], önmagukat a bujálkodásra [kicsapongásra] adták, minden tisztátalanságnak nagy nyereséggel való cselekedésére.

[Más fordítás: Ezért erkölcsi érzékükben eltompulva, gátlástalanul mindenféle tisztátalan tevékenységre vetemedtek nyereségvágyukban. Mindenféle gonosz és rossz dolgot tesznek, de már nem is szégyellik magukat, annyira elmerültek ezekben]” (Eféz. 4,18-19).

 És ezért: „[amiképpen] Nem méltatták az Istent arra, hogy megismerjék, [és ismeretükben megtartsák] az Isten is romlott eszükre [és értelmükre] hagyta hát őket. [méltatlan (elvetemült) gondolkozásra; vagy: És ahogy ők nem tartották érdemesnek megőrizni Istent az ismeretükben, úgy Isten pedig kiszolgáltatta őket olyan gondolkodásmódnak, amelyet nem érdemes megőrizni] hogy alávaló [illetlen] tetteket vigyenek végbe. [és tegyenek]. Tele is vannak mindenféle gonoszsággal, hitványsággal, [paráznaság; rossz erkölcs; igazságtalanság; romlottság; csalás] kapzsisággal, [fösvénységgel] ravaszsággal, [hamissággal] tele irigységgel, gyilkossággal, vetélkedéssel, [versengéssel, és viszálykodással] ármánykodással, [álnoksággal] rosszindulattal. [és gonoszlelkűséggel]. Megszólók, [vagyis súsárlók, besúgók, árulkodók, suttogók, pletykálkodók, és] rágalmazók, istengyűlölők, [Istent nem tisztelik, és nem félik] gyalázkodók [és gátlástalanok, ami egészen pontosan olyan embert jelent, aki nem ismerve a mértéket vakmerően áthágja az isteni és emberi határokat, túllép az erkölcsi korlátokon gőgtől, kevélységtől indíttatva. A fogalom magában foglalja az erőszakos föllépést és a szabadjára engedett kívánságokat is (paráznaság, bujaság, telhetetlenség).

A görög köznyelvben jelentései tehát: gőg, dölyf, kevélység; önhittség, elbizakodottság; kihívó viselkedés, féktelenség; arcátlanság, csúfolódás; istentelenség, Isten elleni lázadás. Kéjvágy, bujaság; vadság; bántalmazás, sértés, meggyalázás; nemi erőszak. Súlyos testi sértés; erőszakosság, vadság; vakmerőség], fennhéjázók, [kevélyek; dölyfösek; gőgösek; felfuvalkodottak] kérkedők, [dicsekedők; hetvenkedők] agyafúrtak, [találékonyak a rosszban; fortélyos gazok; rosszban mesterkedők; bosszúságra ingerlők] szüleik iránt engedetlenek. Értetlenek, [balgatagok; ostobák; és értelmetlenek] hitszegők, [vagyis szövetségtörők; szószegők; megbízhatatlanok] lelketlenek, [és szeretetlenek; kíméletlenek; szívtelenek; ragaszkodás nélküliek] könyörtelenek. [engesztelhetetlenek; irgalmatlanok; összeférhetetlenek], [akik] Bár fölismerték [sem értették] Isten rendelkezését, [végzését; igazságát; döntését] hogy aki effélét művel, [és cselekszik] méltó a halálra, mégis ilyeneket [nemcsak] tesznek, sőt a tetteseknek [akik ilyeneket művelnek] még helyeselnek is. [sőt egyetértenek; oltalmazzák azokat] (Róm 1,28-32).

Azoknak pedig, akik bár megismerték az Urat, de visszafordultak a világhoz, ezt mondja az Úr: „Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság, ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik az Istennek” (Jak. 4,4).

 Ezért: „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a (hús)test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból” (1Jn. 2,15-16).

Ezért tehát: „Öldököljétek [sanyargassátok] meg azért a ti földi tagjaitokat [Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul; Irtsátok ki tehát tagjaitokból azt, ami földi; öljétek meg magatokban a régi emberi természetet és annak minden megnyilvánulását]. Paráznaságot [erkölcstelenséget; fajtalanságot; szexuális bűnöket], tisztátalanságot, bujaságot [bűnös szenvedélyt; érzéki vágyakat], gonosz kívánságot [gonosz vágyat; a bűnös kívánságokat; rossz kívánságokat (gerjedelmet)] és a fösvénységet [a kapzsiságot; a telhetetlenséget; meg a gazdagság után való vágyakozást, hiszen az a bálványimádás egyik fajtája], ami bálványimádás” (Kol. 3,5).

„És ne szabjátok magatokat [ne igazodjatok; ne legyetek hasonlóvá, ne alkalmazkodjatok (idomuljatok)] e világhoz, [ehhez a világkorszakhoz/létkorhoz]. Hanem változzatok el [alakítsátok, formáljátok át, változtassátok meg magatokat] a ti elméteknek [értelmetek, gondolkodásotok, megértésetek; vélekedésetek; a szellemetek belső, értelmes felfogóképességének] megújulása által [hanem gondolkodásmódotok megújításával alakuljatok át úgy] hogy megvizsgáljátok, [felismerjétek; megítélhessétek; megválasszátok; hogy azt próbálgassátok] mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. [mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes; ami neki tetsző]” (Róm. 12,2).

És ne a hústest szerint gondolkodjatok: „Mert a (hús)test gondolata [bölcsessége; törekvése; észjárása; gondolatvilága; vágya] ellenségeskedés [ellenszegülés] Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, [nem veti alá magát] mert nem is teheti. [sőt nem is képes rá, mert az természete ellen van; (mert az elmének a hústestre irányítása ellenségeskedést jelent Istennel, mivel nincs alárendelve Isten törvényének, hisz nem is lehet)]” (Róm. 8,7).

Mert: „… ti… mikor még nem ismertétek az Istent, azoknak szolgáltatok, amik természet szerint nem istenek.

[Más fordítás: Régen, amikor még nem ismertétek Istent, olyan istenek rabjai voltatok, akik valójában (lényegüket tekintve) nem is istenek, és veletek született természetetektől oly dolgok rabszolgaságában éltetek, melyek nem istenek]” (Gal. 4,8)^.

„Tudjátok, [emlékeztek] hogy [amikor] pogányok voltatok, [még a nemzetekhez tartoztatok] vitetvén, amint vitettetek, [kényszernek engedve mentetek] a néma bálványokhoz. [(agó):  vezet; visz; űz; A mondat értelme szerint jobb fordítás: hogyan sodródtatok a néma bálványokhoz, amelyek vonzottak titeket;

(Más fordítások: „ellenállhatatlanul vitt és sodort valami benneteket) a néma bálványok elé; «úgy hurcoltak titeket a néma bálványokhoz, amint félrevezetőiteknek tetszett»]” (1 Kor. 12,2).

Mert: „Az istentelenek (vagyis az Isten nélkül élők) útja pedig olyan, mint a sűrű homály, nem tudják miben ütköznek (miben botlanak majd) meg. (Péld. 4,19)

Péld. 2,16 Hogy [a bölcsesség] megszabadítson [megóvjon, és megmentsen] téged a nem hozzád tartozó asszonytól [az emberi fajból származó másik személytől], az idegentől [és ellenségestől], aki az ő [simulékony, álnok, és csalárd] beszédével hízelkedik [és aki azon tevékenykedik, hogy eltávolítson téged az egyenes, szent, és helyes életmódtól],

Péld. 2,17 Aki elhagyja [és cserbenhagyja] az ő ifjúságának [ifjúkorának] férjét [társát, vezérét, bizalmasát], és az ő Istenének szövetségéről [vagyis az Isten kötötte szövetségről] elfelejtkezik

[Más fordítás: Akit a romlás fia megragad, elnyer, hatalmába kerít, elfoglal, és birtokol, és fogva tart. Akinek az az akarata, szándéka, hogy szerencsétlenségek, viszontagságok, sérelmek érjenek. Ezért elfeledteti az ő vezetőjének, fejedelmének akaratát, tervét, és tanácsát, és elhagyja a frissesség állapotában kapott tanítást, és ismeretet, és hibázik, ezért elmarad a szövetségtől];

Péld. 2,18 Mert [ennek következtében] a halálra [a holtak országába] hanyatlik [a holtak országába vezet, és süllyed] az ő háza [az ő belső része, ami belül van], és az ő ösvényei [az ő útjai és az ő életmódja helyezi őt] az élet nélkül valókhoz [a holtak szellemei, az árnyak közé]

Péld. 2,19 Valakik mennek ahhoz, nem térnek meg [mert mindenki, aki betér, és bemegy hozzá, nem jön többé vissza, mert sohasem tud visszafordulni], sem meg nem nyerhetik [nem ragadhatják meg, és nem nyerhetik el és nem birtokolhatják] az életnek útjait [nem jut el, és nem talál rá, és nem is érik el többé a természetfeletti élet útjára, és ösvényére]^*

*És így folytatja a Szent Szellem: „Mondd ezt a bölcsességnek: Én néném vagy te. És az eszességet (ítélőképességet, és a megkülönböztető képességet, a felismerést, és megértést, az értelmet, és belátást jó) ismerősödnek (rokonodnak, hozzátartozódnak) nevezd. Azért, hogy megőrizzen (figyeljen, szemmel tartson, ügyeljen, és megóvjon) téged a nem hozzád tartozó asszonytól (az ellenséges, káros, gonosz idegentől), és az ő (simulékony, álnok, csalárd és hízelkedő) beszédével (kérdéseivel, állításaival, kijelentéseivel, tanításával, prédikációjával, üzenetével, és próféciájával) a kegyelemből (ne fosszon meg, és ne raboljon ki).” (Péld. 7,4-5).

Mert aki hozzá tér, az nincs tudatában annak, hogy: „ott élet nélkül valók (vagyis a holtak szellemei, és csak árnyak,) vannak (és hogy ott csak halotti árnyak találhatóak); és (kifürkészhetetlen mélyre helyezi) az ő hivatalosait, (akiket elhív)!” (Péld. 9,18).

Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és simább az olajnál az ő ínye. De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr (és mint a kétélű kard). Az ő lábai a halálra mennek (a halál felé visznek), az ő léptei a sírba törekszenek (és a holtak hazájába tartanak). Az életnek útját hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, anélkül, hogy ő eszébe venné

(Más fordítás: Nem az élet ösvényét járja, téves úton jár, és maga sem tudja)” (Péld. 5,1-6).

„Mert nincsen az ő szájukban egyenesség, belsejük csupa romlottság; nyitott sír az ő torkuk, nyelvükkel hízelkednek.” (Zsolt. 5,10).

A hitetlenekről, és a vallásos emberekről így szól a Szent Szellem Pál apostolon keresztül, idézve, és kifejtve hogy kiről szól a Dávid által mondott prófécia: „Nyitott [tátongó; megnyílt] sír [koporsó] a torkuk [gégéjük]. Nyelvükkel ámítanak [alattomosan rászednek, becsapnak, csalárdságot beszélnek, áspis (vipera)] kígyóméreg az ajkukon. szájuk átokkal [átkozódással] és keserűséggel [keserű beszéddel] van tele. Lábuk gyors a vérontásra. romlás [baj; csapás; pusztulás; romok] és nyomorúság [nyomorgatás; szerencsétlenség, azaz csapás; sanyarúság] jár a nyomukban [ösvényeiken; útjaikon]. és a békesség útját nem ismerik: [nincs tudatában; nem érzi; nem észleli; nem biztos benne; nem érti]. Isten félelmével nem törődnek.” [nincs szemük előtt]” (Róm. 3,13-18).

Mert: A hústesti ember: „A bűnös ember szíve mélyén ott suttog a bűn. Nem számít neki az istenfélelem, sőt azzal hízeleg magának, hogy bűnével gyűlöletet tud szítani. Szája rontást és csalárdságot beszél, nem akar okos és jó lenni. Rontást eszel ki ágyában, nem a jó úton jár, nem veti meg a rosszat” (Zsolt. 36,2-5).

„Sírba vivő út az ő háza (és a holtak hazájába vezet), amely levisz a halálnak hajlékába (és a halál kamráiba visz le)” (Péld. 7,27).

És az: „Az ember, aki eltévelyedik az értelemnek útjáról, az élet nélkül valók gyülekezetiben nyugszik (az árnyak gyülekezetébe jut majd)” (Péld. 21,16).

Ezért: „Fiam! Az én bölcsességemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet (és hallgasd meg értelmes szavaimat). Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék (Más fordítás: Maradj megfontolt, és ügyelj, hogy ajkad okosan szóljon)!

Péld. 2,20 Hogy járj [és haladj] a jóknak [a becsületeseknek] útjukon, és az igazaknak [kitaposott] ösvényeit [nyomdokait életvitelét] kövessed [figyeld, és őrizd meg].

Péld. 2,21 Mert az igazak [gonoszság nélküli, irgalmas, és ártatlan hívők] laknak [táboroznak, és sátoroznak majd] a földön, és a tökéletesek [ártatlanok, feddhetetlenek; fogyatkozás nélküliek, és hibátlanok tiszták, és megszenteltek] maradnak meg rajta [és maradnak életben, győzelmet aratva]^*

*Már Dávidon keresztül kijelenti az Úr: „Egy kevés idő még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott. A szelídek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben. (Zsolt. 37,10-11).

„Mert akiket ő megáld, öröklik a földet, és akiket (könnyűeknek, üreseknek talál), kivágattatnak azok.” (Zsolt. 37,22).

Mert: „Az igazak (vagyis: csak a megigazultak) öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak. (Zsolt. 37,29)

Péld. 2,22 A gonoszok [az istentelenek, vagyis akik Isten nélküli életmódot folytatnak] pedig a földről kivágattatnak [kivesznek, mert eltöröltetnek, és elvesznek], és a hitetlenül cselekedők [a törvényen kívüliek] kiszaggattatnak abból [akik hűtlenek, és elpártolnak, akik gonoszul, áruló módon cselekednek, és becsapók, félrevezetők, azokat kitépik, kigyomlálják, és kipusztulnak. Elűzetnek a földről]^*

*Így mutatja be Isten igéje azoknak az embereknek sorsát, akik azt hiszik, hogy Istent szolgálják, de a sátán uralma alatt maradnak: „… a gonoszok (a törvényen kívüliek, vagyis az Ige, a Logosz nélküliek) világa (és világossága) kialszik, és nem fénylik az ő tüzüknek szikrája (és tüzük lángja). A világosság elsötétedik az ő sátorában, szövétneke (vagy mécsese) kialszik mellette. Erős léptei aprókká lesznek (és erőteljes léptei megrövidülnek), saját tanácsa rontja meg (és buktatja el) őt. Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár, (és kelepcébe kerül). A sarka tőrbe akad (és csapda ragadja meg), és kelepce fogja meg őt (és hurok feszül rá).

Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg (és csapda van) az ő szokott ösvényén. Mindenfelől félelmek rettentik őt, és (kergetik, és) üldözik őt lépten-nyomon. Éhség emészti fel az ő erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett. (Más fordítás: Éhesen vár rá a nyomorúság, és kész a veszedelem, hogy elbuktassa). Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje.

(Más fordítás: Darabonként rágja le a bőrét, darabonként rágja a halál kezdete). Eltűnik sátorából az ő bátorsága, és a félelmek királyához (sátánhoz, az ellenséghez) folyamodik ő.

(Más fordítás: Mert el kell szakadnia biztonságos sátrától, és oda kell lépnie a borzalmak királya elé).

Az lakik sátorában, aki nem az övé, (az idegen) és hajlékára (és lakóhelyére) kénkövet szórnak. Alant elszáradnak gyökerei, és felülről (lefonnyad, és) levágatik az ága. Emlékezete (eltűnik, és) elvész a földről, (és nem emlegetik nevét az utcán, sőt) még az utcákon sem marad fel a neve. A világosságból a sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elüldözik őt. Sem fia, sem unokája (vagyis sem utódja és annak sarjadéka) nem lesz az ő népében, és semmi maradéka az ő tanyáján (mert senkije sem marad lakóhelyén). A (végnapján, az) ő pusztulásától megborzadnak, (és elszörnyednek az utódok, és az utókor) akik következnek és rettegés (és rémület és iszonyat) fogja el (és ragadja meg) a most élő embereket. Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, aki nem tiszteli Istent

(Más fordítás: Bizony, így jár az álnokok hajléka, annak lakóhelye, aki nem akar Istenről tudni). (Jób. 18,5-21).

És ez azért történik, mert: „Van olyan út (életút, életvitel, vagy vallási szokás, és istentiszteleti mód), mely helyesnek (és egyenesnek) látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út (de végül halálos betegség, csapás pusztulás, romlás, mely a halálba vezet)” (Péld. 14,12)