"Mikor
nincs mennyei látás, a nép elvadul" (Péld 29,18).
Különbség
van eszmény és látomás között. Az eszményben nincs erkölcsi ihletettség, a
látomásban van. Azok az emberek, akik eszményeknek hódolnak, ritkán tesznek
valamit. Lehet, hogy valaki kötelességének önkényes elmulasztását igazolja az
istenségről vallott nézeteivel.
Jónás
úgy okoskodott, hogy mivel Isten igazságos és kegyelmes, tehát minden rendbe
jön. Lehet, hogy helyes fogalmam van Istenről, de nem végzem a kötelességemet.
Ahol van látás, ott becsületes, őszinte élet is van, mert ez a látás belső ösztönzést
is ad.
Az
eszmények romlásba ringathatnak. Vizsgáld meg hívő életedet és lásd meg, hogy
vajon csak eszményeid vannak-e, vagy látásaid is.
"Ahol
nincs látás..." Ha elveszítjük Istent a szemünk elől, kezdünk
meggondolatlanok lenni. Nem fékezzük magunkat, abbahagyjuk az imádkozást. Kis
dolgokban nem igazodunk Isten látásához és saját kezdeményezésünkre
cselekszünk. Amikor megettük azt, amit saját magunk készítettünk, amikor az
Istenre-várás helyett saját magunk kezdeményeztünk valamit - lejtőre jutottunk
és elveszítettük a látomást.
Mostani
magatartásunk vajon az Istentől kapott látomásból fakad? Várjuk-e, hogy Isten
nagyobbakat cselekszik az eddigieknél? Friss és életképes-e szellemi
szemléletünk?
Oswald
Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.