2013. május 17.

Kenneth E. Hagin: Mit tegyél a szeretteid üdvösségéért. 1. rész


A szolgálatban töltött éveim során az egyik leggyakrabban feltett kérdés arra vonatkozott, hogyan vezessék üdvösségre a hívők a családtagjaikat. Az Úr Igéjére alapozva íme a válaszom:

Először is: ismerjük fel, hogy az Atya a Szent Szellemen keresztül vonzza magához az embereket. Amikor az Igét prédikálják, a Szent Szellem meggyőzi az embert az Ige által.

Jézus azt mondta: „Senki sem jöhet énhozzám, hanemha az Atya, aki engem elküldött, vonzza azt: én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.” (János 6:44, angol fordítás)

Másodszor: imádkozz azért, hogy Isten küldjön valakit az illető hozzátartozód útjába. Jézus azt mondta a Máté 9:38-ban: „Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az Ő aratásába.” Erre később még részletesebben visszatérünk.

Mindazonáltal én nem hiszek abban, hogy bármilyen szabályszerűséget meg lehetne állapítani a lélekmentésre vonatkozóan, ami mindenki számára működik. Isten az egyik embert így vezeti, a másikat pedig máshogyan. Mindig azt kell szem előtt tartanunk, hogy a Szent Szellemnek van létfontosságú munkája abban, hogy az embereket Jézushoz vonzza.

Előfordul, hogy a családtagjaiddal a lehető legnehezebb foglalkoznod. Nagyon
gyakori, hogy nem hallgatnak rád. Általában igaz, hogy jobban teszed, ha nem próbálsz meg ilyen téren foglalkozni velük. Ne érts félre – időnként a Szent Szellem vezethet téged máshogy. Csak általános tanácsokról beszélek most.

Hogyan nyert az én családom üdvösséget

Tinédzser koromban születtem újjá. Néhány rokonom úgynevezett névleges
keresztény volt. Tudták, hogy Jézus a Megváltójuk, de ennél nem igazán terjedt tovább a tudásuk. Ami azokat a családtagjaimat illeti, akiknek nem volt üdvösségük – és ebbe olyan rokonok is beletartoztak, mint a nagynéni, nagybácsi és az unokatestvéreim – azt a vezetést vettem Isten Szellemétől, hogy soha ne hozzam szóba az üdvösséget. Az egyik módja annak, ahogy a Szent Szellem vezet bennünket a belső bizonyosság, belső meggyőződés. Bizonyos
voltam a szellememben, hogy ha a rokonaim látják az életemben Jézus Krisztus
valóságosságát, mindannyian akarják majd ugyanazt. (Ez a természetes világban is igaz. Például ha tudod, hogy valakinek van egy jó receptje, te is meg akarod azt kapni.)

Isten Igéje szerint „a test gyakorlásának kevés haszna van, de az istenfélelem mindenre hasznos…” (1 Tim 4:8) A hasznos azt jelenti, hogy kifizetődő. A 15. versben így folytatta Pál: „Ezeken elmélkedj…hogy a te hasznod mindenki előtt nyilvánvaló legyen.” (angol fordítás)

Soha semmit nem mondtam az Úrról a közeli hozzátartozóimnak, és soha egyiküket sem kértem meg, hogy fogadják el az üdvösséget. Tizenhét évesen kezdtem prédikálni, de soha nem kértem őket arra, hogy jöjjenek el és hallgassanak meg. Eljöttek, de én nem kértem őket erre. Soha egy szót sem szóltam egyikőjüknek sem az üdvösségről. Az volt a vezetésem, hogy ne tegyem. Tudtam a szellememben, hogy nem lenne jó megtennem.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.