Ige: Ti vagytok azok:

 „Akiket Isten hatalma [(dünamisz):és ereje] őriz [(phrúreó): védőőrizetben tart, és megvéd addig, amíg el nem jön az üdvösség beteljesülése] hit [bizonyosság, meggyőződés, hitvallás, hűség] által az üdvösségre [a megmenekülésre], amely készen van [(hetoimosz): elő van készítve, és itt van, kéznél van], hogy az utolsó időben [(eszkhatosz): a jelenlegi létkor befejeződésekor] nyilvánvalóvá legyen [(apokalüptó): lelepleződjék]” (1 Pét. 1,5)

»Más fordítás: Mindez a tiétek,mert ez a teljes megmenekülés már el van készítve akiket Isten hatalma védelmez a hitetek által, ameddig Isten megmentő kegyelmét teljesen megtapasztaljátok majd, mert csak az idők végén – az elrendelt alkalmas időben – válik  jól láthatóvá«*

*Addig is: „… az Istennek békessége [(eiréné): ez egy olyan állapotot jelent, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás], mely minden értelmet felülhalad [(hüperekhó): fölé emelkedik, fölötte áll, felülmúl], meg fogja őrizni [(phrúreó): őriz, őrködik, őrséget áll] szíveiteket [(kardia): a szellemi élet központja] és gondolataitokat [(noéma): felfogás, gondolkodásmód, gondolat; döntés, ötlet, terv, szándék; maga az intézkedés] a Krisztus Jézusban” (Fil. 4,7).

„És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből” (Ján. 10,28).

Ezért megvallhatjuk a Zsoltár szavaival, hogy: „Ha szorult helyzetben vagyok is, megtartod életemet. Haragos ellenségeim ellen kinyújtod kezedet, jobbod megsegít engem. Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!” (Zsolt. 138,7-8)

Mert Isten az: „Aki meg is erősít… mindvégig feddhetetlenségben, a mi Urunk Jézus Krisztusnak napján” (1 Kor. 1,8)

Hiszen: „Ő megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába” (Kol. 1,13)

Amelyben örvendeztek, [(agalliaó): túláradó örömmel ujjongtok, és ugráltok az örömtől]. Noha most [(arti) jelenleg] kissé [(oligosz): egy kis időre], ha meg kell lenni [(dei): mert szükségszerű, hogy meg legyen]. Szomorkodtok [(lüpeó): szomorúságot okoz, és elszomorodtok] a különféle [(poikilosz): változatos, bonyolult, sokrétű, nehéz, és sokféle, támadó élű] kísértések [(peiraszmosz): bűnre csábító próbálkozások, a gonoszság megtapasztalása, ingerlés

és provokáció] között”* (1 Pét. 1,6)

*Az apostolokon keresztül kerül kijelentésre, hogy a kísértés nem más, mint az üldözések, és az ebből eredő szenvedések, hát: „Szeretteim, ne rémüljetek (idegenkedjetek, ütközzetek) meg attól a tűztől (azon a tüzes kohón), amely próbáltatás (kísértés, ingerlés provokáció által) végett támadt köztetek. (amelyen át kell jutnotok), mintha valami rémületes (idegen, szokatlan) dolog történnék (és fordulna elő) veletek. Sőt, (a szerint) amennyiben részetek van (és személyes közösséget vállaltok, részt vesztek) a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor (lelepleződésekor, kinyilvánulásakor) is vigadozva (túláradóan boldogok lehessetek, és rendkívüli módon ujjongva örülhessetek), és örvendezhessetek. (A legteljesebb mértékben) boldogok [vagytok], ha Krisztus nevéért gyaláznak (szidalmat kaptok, ócsárolnak) titeket. Mert megnyugszik (megpihen) rajtatok a dicsőségnek és az Istennek (az isteni Felség) Szelleme, [akit] amazok káromolnak (becsmérelnek;, és tiszteletlenül beszélnek Róla) ugyan, de ti dicsőítitek azt”. (1Pét 4: 12-14).

„Mert a mi [mostani] pillanatnyi könnyű(súlyú) [könnyen elviselhető, jelentéktelen] szenvedésünk [nyomorúságunk, (szorongattatás, gyötrés, megpróbáltatás, gyötrődés, szorongás)] igen-igen nagy [minden mértéket meghaladó] örök [súlyú] dicsőséget  szerez nékünk; [ugyanis a mennyei örök dicsőség túláradó mértékét szerzi meg nekünk, és munkálja ki számunkra]” (2 Kor. 4,17).

„Mert azt tartom, [állítom] hogy amiket most [a jelenlegi időszakban] szenvedünk [megtapasztalunk, ami történik velünk] nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik. [véleményem szerint nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely majd megnyilvánul (láthatóvá lesz; ki fog nyilatkozni) rajtunk. Úgy számítom ugyanis, hogy a mostani idő (ennek az életnek) szenvedései nem érdemlik meg, hogy összehasonlítsuk őket azzal a dicsőséggel, melyre értünk egyszer a lepel le fog hullani]” (Róm. 8,18).

„A minden(fajta) kegyelemnek (jótétemény, szívesség, kedvezés, ajándék, öröm, nagyvonalúság, nagylelkűség, bőkezűség)(szerzője) Istene pedig, aki az ő örök dicsőségére (dicsőségébe) (ki)hívott el minket a Krisztus Jézusban. Titeket, akik rövid ideig (keveset) szenvedtetek (rövid szenvedésetek után), ő maga tegyen (tesz, fog tenni) tökéletesekké. (alkalmassá) (helyre fog igazítani) (teljesen befejez, tökéletessé tesz, helyreállít), erősekké (rögzít, erősít, megalapoz, rendíthetetlenül kitűz, megerősít), szilárdakká (megerősít, támogat, megszilárdít [szellemi ismeretekben és hatalomban]), és állhatatosakká (megalapoz).” (1Pét 5:10).

Ezért: „Teljes (nagy) örömnek (jókedvű, vidám, azaz nyugodt, békés örömnek) tartsátok testvéreim, ha sokféle kísértésbe estek (ha különféle megpróbáltatás ér) (a gonoszság megtapasztalása által, provokáció által)” (Jak. 1,2).

Már az Úr Jézus kijelentette: „Boldogok vagytok, ha szidalmaznak [csúfolnak, gúnyolnak, gyaláznak, megszégyenítnek] és háborgatnak [üldöznek; sőt: akik közé beépülnek; törvény /vagy bíróság/ előtt vád alá helyeznek] titeket és minden(féle) gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem [és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam]^. Örüljetek és örvendezzetek [sőt ujjongjatok, és vigadjatok ilyenkor], mert a ti jutalmatok [a ti kárpótlásotok] bőséges [és nagy fizetség jár nektek] a mennyekben: mert így háborgatták [így üldözték, zaklatták, és vádolták] a prófétákat [az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket] is, akik előttetek voltak [akik előttetek éltek] (Mát. 5,11-12).

Mert: „Ha e világból (valók) volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé (azaz: a magáét); de mivelhogy nem vagytok e világból (valók), hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek meg ama beszédekről (azokról az igékről), amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet (az én igémet) megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért cselekszik (és teszik) veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött engem” (Ján. 15,19-21).

Jakab apostol bátorítása: „Például vegyétek, atyámfiai (testvéreim), a szenvedésben és béketűrésben (a türelemben) a prófétákat, akik az Úr nevében szólottak” (Jak. 5,10).

És az apostol folytatja a bátorítást: „Mert az kedves dolog (és az kegyelem), ha valaki Istenről való meggyőződéséért (Istenre néző lelkiismerettel) tűr keserűségeket, (sérelmeket) méltatlanul (és igazságtalanul) szenvedvén. Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arcul veretve tűrtök (ha kitartóan tűritek a hibátok miatt kapott verést)? De ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök (és ha kitartóan cselekszitek a jót és tűritek érte a szenvedést), ez kedves dolog Istennél (ez kedves az Isten szemében)” (1 Pét. 2,19-20).  

És az apostol így folytatja: „Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek Őbenne, hanem (az is) hogy szenvedjetek is Ő érette” (Fil. 1,29).