Ige: A próba eredménye

 „Tudván, hogy a ti hiteteknek [(pisztisz): és hűségeteknek] megpróbáltatása [(dokimion): próbatétele, próbára tevése; és megvizsgálása] kitartást [(hüpomoné): kitartó, állhatatos, türelmes várakozást, örömteli, reményteljes tűrést] szerez.

[Más fordítás: hitetek erőpróbája állhatatosságot eredményez]

A kitartásban [(hüpomoné): a kitartó, állhatatos, türelmes várakozásban, és az örömteli, reményteljes tűrésben, és a teher alatt maradásban] pedig tökéletes [(teleiosz): teljes, tökéletes, méltó] cselekedet legyen [mert az állhatatosság pedig tökéletessé teszi a cselekedetet], hogy ti is tökéletesek [felnőttek, érett korúak, bevégzettek, és célban lévők] és épek [(holoklérosz): mindenestől épek, sértetlenek, hibátlanok és egészségesek] legyetek minden fogyatkozás nélkül [(leipó): vagyis: semminek híján] ne legyetek.

[Más fordítás: A kitartásnak (és az állhatatosságnak) pedig végcélba vivő (és bevégzett) munkája kell hogy legyen, hogy (ti is) végcélba jutók, (bevégzettek) és minden részben épek legyetek, és semmiben se legyetek fogyatékosak]” (Jak. 1,3-4)

Péter apostolon keresztül érkezik a kijelentés: „Hogy a ti kipróbált (és megpróbált, és megbízható) hitetek, ami sokkal becsesebb (és értékesebb) a veszendő, de tűz által kipróbált (vagyis megvizsgált, és jóváhagyott) aranynál, dicséretre (és magasztalásra), tisztességre (megbecsülésre, és tiszteletre) és dicsőségre (dicsőséges ragyogásra) méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor (vagyis lelepleződésekor)” (1Pét 1,7).

Pál apostol bizonyságtétele: „Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk [és ujjongunk] a háborúságokban [a nyomorúságokban; szenvedéseinkben; megpróbáltatásokban; Külső szorongatásokban; szorult helyzetekben; nyomorgatásokban; elnyomásban] is, tudván, hogy a háborúság [és a nyomorúság] békességes tűrést nemz, [és kitartást (alatta maradást; állhatatosságot) eredményez (és munkál)].

Az állhatatosság [és a kitartás, örömteli (vagy reményteljes) tűrés pedig] a kipróbáltságot [vagyis megvizsgáltságot] a kipróbáltság a reménységet [és biztos várását jelenti annak, ami be is fog következni]. A reménység pedig nem szégyenít [és nem csal] meg; [és nem engedi, hogy megszégyenüljünk] mert az Istennek szerelme [agapéja, természete] kitöltetett [és kiáradt] a mi szívünkbe [a mi bensőnkbe] a Szent Szellem által, ki adatott nékünk” (Róm. 5,3-5).

Hát: „Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van” (Zsid. 10,35)