Ige: Amikor hirdetem az Evangéliumot:

„Mert most embereknek engedek-é, avagy az Istennek [az emberek kedvét keresem ezzel vagy az Istenét]? Vagy embereknek igyekszem-é tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus (rab)szolgája nem volnék.

Tudtotokra adom pedig atyámfiai, hogy az az evangélium [örömhír; jó hír], melyet én hirdettem, nem ember szerint való; [nem embertől származik].

Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése [kinyilatkoztatása] által. [a Krisztus Jézus leleplezésén át jutottam hozzá]” (Gal. 1,10-12)    

Nem az emberek tetszését keresi az, akit Isten bízott meg az Evangélium hirdetésével: „Mert a mi igehirdetésünk nem tévelygésből ered, nem is tisztátalan szándékból, nem is álnokságból. Hanem mivel az Isten ítélt minket alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az evangéliumot, úgy hirdetjük azt, mint akik nem az embereknek akarnak tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek” (1 Thess. 2,3-6)

Az apostol vallást tesz arról, hogy Isten nyitotta meg előtte az Írásokat, a Krisztusról szóló próféciákat: „Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam; hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. Eltemették, és - ugyancsak az Írások szerint - feltámadt a harmadik napon” (1Kor. 15,3-4).

Az apostol megvallása: „Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam néktek…” (1Kor. 11,23)

Mert: „Nekünk ...az Isten kijelentette az ő Szelleme által: mert a Szellem mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is” (1 Kor. 2,10)

„Ezért vagyok én, Pál, a Krisztusnak foglya ti érettetek, a pogányokért. Ha ugyan hallottátok Isten kegyelmének rendelkezését, melyet nékem adott a ti érdeketekben. Hogy tudniillik kijelentés útján ismertette meg velem a titkot, a szerint, amint az elébb megírám röviden, Melynek olvasásából megérthetitek, hogy micsoda az én értelmem a Krisztus titka felől; Amely egyéb időkben meg nem ismertettetett az emberek fiaival úgy, ahogy most kijelentetett az Ő szent apostolainak és prófétáinak a Szellem által” (Eféz. 3,1-5)