Találka egy ismeretlennel

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Mivel középiskolás koromban kissé félénk voltam, nemigen mertem találkára hívni a lányokat. Egy nap a barátom így szól hozzám: „Hékás, egy nagyszerű találkát szerveztem neked szombat estére! Minden elő van készítve."

- Kivel? - kérdeztem. Kiderült, hogy a barátom unokahúgáról, Dóráról van szó. Én még nem találkoztam vele, sőt, egyetlen Dóra nevű lányt sem ismertem.
- Ó, nem! - tiltakoztam. - Nem megyek el egy ismeretlennel randizni!
- Ó, ezen ne problémázz! - mondta a barátom. - Dóra egy klassz lány, és hidd el, igazán csinos. De ha nem hiszel nekem, van egy ötletem, hogyan bújj ki a találka alól, ha nem tetszik a kinézete.
A következő volt a tennivalóm: Elmegyek a lány lakására, és amikor ajtót nyit, alaposan szemügyre veszem. Ha tetszik a látvány, minden rendben. Ha pedig csúnya a lány, rögtönzök egy asztmarohamot: 'Aaaahhhhhhhgggggg!' (Tegyünk úgy, mintha nehezen kapnánk levegőt!) A lány megkérdezi, mi a gond, én meg azt mondom: „Az asztmám!" Így aztán le kell mondani a találkát. Ilyen egyszerű. Nem lesz semmi gond.
- Hát, nem is tudom... Na jó, elég egyszerűnek tűnik. Benne vagyok!
Így hát elmentem Dórához. Kopogtattam, és ő nyitott ajtót. Ahogy ránéztem, meglepetten láttam, hogy igaza volt a barátomnak. Gyönyörű lány volt Dóra! Csak álltam az ajtóban, és nem tudtam, mit is mondjak. Ő is rám nézett, majd fulladás jött rá: „Aaahhhhggggg!"


Minden bizonnyal téged is utasítottak már el, mert nem voltál elég jóképű, eléggé kisportolt, elég gazdag, elég „vagány" - vagy bármi más okból.
Isten azonban nem ilyen szemmel néz ránk. Amikor Ő ránk néz, szépnek lát bennünket. Elfogad minket úgy, ahogy vagyunk. Nem azt nézi, milyen a külsőnk, hanem sokkal inkább azt, hogy mi van bennünk. „Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van" (1Sám 16,7b).
Isten azt akarja, hogy a mi szívünk olyanná legyen, mint az övé - nyújtsuk ki a kezünket mindenki felé, szeressünk mindenkit kinézetétől függetlenül.